Vége a világnak!!!

Tudom hogy csak 1 év múlva lesz világvége, de most szeretném itt bejelenteni, hogy az oldal másol folytatja működését.

Úgy érzem kinőttem a blog struktúrát és visszaolvasva a posztjaimat kicsit káoszos a dolog.

Az új oldal neve GITÁROS és tessék megnézni. (a .tk domain szándékos merthát az oldal csóró szellemiségét tükrözi)

Bár még függően, hogy mikor kattintasz, elég béta kinézete lesz a dolognak, de a posztokat mind felvezettem oda is és remélhetőleg nem vesz rajtam erőt a lustaság és gyorsan megcsinálom a dolgot.

A váltás másik oka, hogy szeretnék wordpresst programozni és ez legjobb gyakorlás erre.

Akkor mégegyszer mondom: http://gitaros.tk <-- hajrá és köszönöm az itteni figyelmet.

Zeneelmélet #14 - A másodlagos domináns

Kattintottam 5-öt és teljesen más kinézete lett az oldalnak, remélem sokkal kevésbé olvasható így!

Most, hogy rengeteg akkordot megtanultunk szépen együtt, itt az ideje, hogy kicsit belevágjunk az érdekesebb lecsóba. Mindeddig csak skálán belül dolgozgattunk jobbára, most viszont kicsit kimászkálunk a hatás kedvéért.

Mielőtt belevágok a másodlagos dominánsok (nem vagyok biztos, hogy magyarul is így hívják, de angolul secondary dominant) kusza rejtelmes világába, először tisztázni kellene, hogy mi is az a domináns. A domináns nem más, mint a skála 5. fokára épített akkord (mégpedig a 7-es fajtából). Mint tudjuk ez a következő formulával épül fel: 1-3-5-b7. A zenében ennek az akkordnak van egy olyan kellemes hatása, hogy visszahúzza a fület az alaphangra (tessék kipróbálni pl: D7 - G). Ez az elsődleges domináns hangzás. Mi ezt a tulajdonságot fogjuk megerőszakolni minden egyes hanghoz.

Mi történik, ha nekünk például egy II. akkordhoz szeretnénk odavonzani a fület? Lehetséges ez? Hát persze, hogy az, különben nem írogatnék. Vegyük a kedvelt C dúr skálánkat, mert ott tűnnek fel legegyszerűbben a nem oda illő dolgok. C dúrban a dominánsunk G7 (hangjai: G-B-D-F). Tehát a G7 visszahúzza a fülünket a C-re. Mi történik ha én a Dm akkordra akarom terelni a fület, ami a II. akkord C dúrban? Mindösszesen annyit kell tennem, hogy megkeresem a D dúr skálához tartozó dominánst, ami esetünkben A7 akkord (hangok: A-C#-E-G). Mint látható ezzel a mozzanattal kimásztunk a C dúr világból, mégis jól hangzik a dolog. Az A7 akkord felkészíti a fület a Dm érkezésére. Nem feltétlenül kell az A7 akkordot hosszan játszani (persze lehet), elég ha a Dm előtti ütem végére odajátsszuk.

Például: | C | C A7 | Dm | F G |

Természetesen minden akkordhoz létezik másodlagos domináns. A III. akkord C-ben Em, a hozzá tartozó másodlagos domináns B7 (hangok: B-D#-F#-A). A IV. akkord F, akozzá tartozó domináns C7 (hangok: C-E-G-Bb). És így tovább, a többit tessék kiszámolni.

Felvet ennek a használata egy problémát. Mit kezdjünk a váltásokkor szóló alatt? C-ben nem maradhatunk, mert a hangok nem fognak stimmelni. Az első reakció ilyenkor mindig az arpeggio skála, ha A7 akkord van feljegyezve, akkor az A7 arpeggioval nem tévedhet az ember fia. Másik megoldás a modális megközelítésben rejlik. Ha az ott egy skála 5. akkordja, akkor játszok rá mixolíd skálát, tehát A7-re rámegy az A mixolíd. Emellett lehet még a harmonikus és melodikus moll skála módjait is használni, de erről még nem beszéltem, addig tessék megjegyezni, hogy az ide is jó lesz.

Például nézzük meg a fenti akkordmenetet: a C - A7 - Dm váltást például meg lehet úszni egy ügyes kromatikus ötlettel is. A váltás előtt a C akkordra C hangot játszunk, az A7-re C#-et (ez a terc az akkordon, tehát része az arpeggio skálának) és a Dm-ra D hangot.

Mindezt a posztot azért osztottam meg veletek, mert mindenki kedvenc száma is ezt a gondolatmenetet követi a Dm - Bb - F - A7 akkordmenettel. Megfejtéseket várom, hogy mi ez (annyit segítek, hogy magyar, kortárs)

Asszem egyenlőre ennyi!

Zeneelmélet #13 - További akkordok 2

Csináljuk!

Ezidáig leírtam, hogyan lehet szépen tercenként felépíteni az egyre jazzesebb akkordokat és elrontani velük a kőmetált. Most olyan akkordokkal szeretnék foglalkozni, amik nem feltétlenül az 1-3-5 alapstruktúrát követik.

Először is beszéljünk a sus (suspended - a magyar nevét nem találtam) akkordokról. Ezek az akkordok arra a gondolatra építenek, hogy nincs nekünk szükségünk a tercre az akkordban, ezzel feladva a dúr/moll tulajdonságot (ez ilyen esetekben a dallamkörnyezetből derülhet ki). Kétféle sus akkord van mivel a tercből két irányba léphetünk.

Ha a terc helyett az egyel alatta levő hangot játsszuk, akkor sus2 akkordról beszélünk (gyors magyar referencia pl. az isten háta mögött - és c. számának bevezető riffje csak sus2 akkordokat tartalmaz). Ennek az akkordnak a képlete 1-2-5, illetve 1-5-9. Érdemes a szekundot magasabb hangnak választani, mert mélyen nagyon búgó és zavaros hangja van az alaphang mellett játszva.

A másik lehetőségünk a felfelé lépés, azaz a tercet a kvarttal helyettesítjük. Így a képet 1-4-5-re módosul.

A sus hangzás egyébként jó kiegészítője a rendes dúr vagy moll hangzásnak. Például ki ne hallotta volna a következő dallamot (Dsus4 D Dsus2 D):

e-3-2-0-2

B-3-3-3-3

G-2-2-2-2

D-0-0-0-0

Ezzel arra akarok kilyukadni, hogy tök jól lehet ezeket használni díszítgetésre, ha oda vissza váltogatunk pl. a dúr és a sus2 hangzás között a ritmuspengetés közben.

Még gyorsan megemlítek számomra egy kevésbé hasznos, de létező akkordot, a 6-os akkordot. Ennek annyi a lényege, hogy az 1-3-5 felé felpakoljuk a 6-ot is, így megkapva az 1-3-5-6 képletet. Valahol valaki mondta nekem annó, hogy ezt például arra lehet használni, ha egy dal végén valami befejezetlenséget akarunk érzékeltetni. Például C -F -G típusú akkordmenetet C-vel zárnál le de ha C6-al (lefogva pl: x35555) zárod (kitartod az akkordot), akkor az egy furcsa, boldog, sejtelemes, jövőbe tekintő hangulatot ad (hú de túl sok itt a jelző).

Bónuszként pedig itt van a Hendrix-akkord, amit mindenkire rábízok, hogy illessze be valahova a repertoárjába, ha még nincs benne: 1-b3-3-(5)-7. Lefogva pedig pl. E-ben: 07678x.

Puszika ti kis cukikák!

Modalitás #7 - Aeol

De rég jártam a saját blogomon (de azért ne gondoljátok, hogy van életem)!

No ezt a mókát rövidre fogom, mert misem egyszerűbb, mint a mi 6. módunk. Ez ugyanis maga a moll skála, amiről ha minden igaz már írtam. Szóval tessék elolvasni azt a posztot.

Mindemellett a legnagyobb probléma a moll skálával, hogy kiszámítható és nekem túlzottan klasszikus beütést keltet, ezért nem szeretem. Ha mégis moll mellett döntünk, akkor érdemes belemélyedni a harmonikus / melodikus moll tanulmányainkba, amit majd később gondolom leírok ha eljön az idő.

Mindenesetre ha az akkordmenetedben moll vagy moll7-es család egyik akkordja következik, akkor meg lehet próbálni dolgozni vele.

És végezetül köszönöm, hogy 1 év és kb 1 hónap után megkaptam az első megjegyzésemet a blogra. Ezek szerint a google végre beindexelte a megtalálhatatlan nevű blogomat. Terjesszétek az igét, mert ha többen írogatnak, hogy mekkora faszságokat tudok én itt összehordani, annál jobban okosodom én is és annál összefogottabb és használhatóbb lesz ez a blog is.

Zeneelmélet #12 - További akkordok

Fűnyíró fasza lett, le is toltam a kertet!

További akkordok néven a különböző színezésekről szeretnék beszélni. Lehet kettészedem ezt a posztot, még egyenlőre nem tudom.

Kezdjük a diaton akkordok építgetésével. Mint azt már tudhatjátok hármashangzatokként és négyeshangzatokként felépítettünk egymásra helyezett tercekből szépséges akkordokat. Ezt a tercelést folytathatjuk tovább, azaz eddigi 7es akkordjainkra felteszünk egy tercet és 9es akkordokat kapunk. Namármost itt már rengeteg a variáns ezért skálában kell számolni, illetve attól függően, hogy az adott akkordunk a dúr alapskálához képest melyik funkciót tölti be (ez alatt azt értem, hogy I, II, III, IV, V, VI, vagy VII akkord).

Először is tisztázzuk, hogy mi az a 9-es akkord, mivel diaton skála 7 hangból áll, akkor honnan szedem a 9. hangot. Misem egyszerűbb, feljeb megyek 2-vel, amivel a skála 2. hangját kapom meg az oktáv felett. A 9 az én értelmezésemben azt próbálja meg belesulykolni az emberbe, hogy az a hang már az oktáv felett van.

A funkció betöltéséről pedig egy példát szeretnék hozni. Tegyük fel hogy mi egy moll9es akkordot hozunk létre a II akkord felé C dúr alapskáláról. Tehát a végeredményünk Dm9 lesz, amit tartalmazza az alaphangot, a kis tercet, (a kvintet), a szeptimet és az oktáv felett a nagy szekundot (azaz D - F - (A) - C - E). A kvint azért került zárójelbe, mert ha túlzottan sok hangot fogunk le akkor az lesz az első hang amit kigyomlálunk, mivel semmit nem tesz az akkord milyenségéhez.
Visszatérve a funkcióra, ha ez az akkord egy skála III akkordja lenne, akkor a tetejére nagy szekund helyett kicsi kerülne és teljesen megváltoztatná az akkord hangzását.

Ugyanezen az elven lehetséges 11-es és 13-as akkordokat létrehozni. Mindig egyel több építőelem kerül bele az akkordba. Természetesen ilyenkor már több hang is elhagyható az akkord elejéről. Ami fontos az a terc és a szeptim amit érdemes megtartani.

Inkább egy következő posztban folytatom a több, kevésbé tradicionálisan felépülő de amúgy király akkorddal.

Most elszaladok virágért, majd jövök!

Modalitás #6 - Mixolíd

No még egy gyors poszt aztán fűnyírószerelés!

A mixolíd mód mondhatni az egyik leghasznosabb mód a 7 közül. Dúr alapú mód és moll7-est tartalmaz, melynek értelmében tökéletes jelöltje a domináns7-es akkordoknak. Bárhol a zenében látsz egy 7es akkordot, arra ráerőszakolható a mixolíd, tehát a blues imádja, a másodlagos dominánsok imádják, az akkordmenet kvintje meg egyenesen él hal érte.

A skála szerkezete pedig a következő:
egész - egész - fél - egész - egész - fél - egész
Tekinthetjük ezt úgy is mint az eredeti dúr skálánk, ahol a szeptim fél hanggal lejjebb van.
C dúrhoz tartozó mixolíd skála a G mixolíd:
G (egész) A (egész) B (fél) C (egész) D (egész) E (fél) F (egész) G

A többit rátok bízom, megyek, vár a fűnyíró!

Technika #4 - Economy Picking

Sajnos semmi értelmes magyar fordítást nem sikerült kiötölni erre, fogadjátok el ezt most így ahogy van!

Az economy picking egy alternativa a le-fel pengetésre (alternate picking), melynek segítségével ugyanannyi hangot sokkal kevesebb mozgással tudunk kipengetni. A technika akkor láttatja magát, amikor húrt szeretnénk váltani, ugyanis 1 húron ez a technika visszafejlődik le-fel pengetéssé. Húrváltáskor beszéltem már arról, hogy van kívül és belül pengetés, most ezeket fogjuk kiküszöbölni.

Az economy picking használatakor húrváltáskor lehetőség szerint mindkét húrt egy irányba kell pengetni. Ezt úgy értem, hogy ha például mélyebb húrok felé mozdulunk el akkor a kiinduló húron felfelé pengetjük az utolsót és a célhúron felfelé pengetjük az elsőt. Másik irányba értelemszerűen fordítva van a dolog. Természetesen string skipping technikánál nem túl jól használható ez az egész.

Személyes véleményem szerint én akkor szoktam ezt használni, ha A pontból B-be egy skálán feldarálom magamat minden szekvencia nélkül. Például vegyük a 3 hang / húros modális skálákat. A mély E húron pengetünk le-fel-le, majd ugrunk az A húrra le-fel-le és így egészen a magas E húrig (vagy ameddig tetszik).

Ennek a technikának a másik véglete lesz a sweep picking ha minden húron csak egyetlen hangunk van, úgy is nézhetjük, hogy ez átmenet a sweep és az alternate picking között.

Növesszetek sörhasat!

Zeneelmélet #11 - Arpeggio

Az előbb használtam ezt a szót, úgy érzem tisztázni kell a mögöttes tartalmat!

Az arpeggio sajnos a 80as évek metálja óta egyet jelent a borzasztóan gyors pengetést elősegítő sweep picking technikával, pedig a kettő dolog ég és föld.

Az apreggio egy skála, definíció szerint az akkord hangok egyesével lejátszva. Korábban megmutattam, hogyan lehet akkordokat hangokból formálni, hogy felépítjük a dúr vagy moll skálánk minden páratlanadik fokát (1-3-5(-7)). Az arpeggio skála ezeknek a hangoknak az ismétlése több oktávon keresztül. Illetve a különbség, hogy míg az akkordban teljesen mindegy az egyes elemek sorrendje, itt mindenképpen folyamatosan követik a hangok egymást (1-3-5-1-3-5-1-3-5...). Egy példával illusztrálva a problémát például a Cm7 arpeggio a következő hangokat tartalamazza: C (alaphang) Eb (kisterc) G (kvint) Bb (kisszeptim). A skála tehát ezt a négy hangot használja fel, ebből kell dallamot kicsikarni. És mindemellett ha egy Cm7 akkordra szólózunk ezzel, akkor nagyon melodikus lesz a szólónk (persze hosszútávon unalmas is). A Cm7 arpeggio felfektetve a gitár nyakára:

A nagy keveredést a fent említett fogalmak között az okozza, hogy ezek a típusú skálát nagyon jól fekszenek a sweep picking technikára, mivel egy fekvésben jobbára húronként 1 (max. 2) hangunk van. Így a két fogalom az idők folyamán összeolvadt, de természetesen az arpeggiokkal sokkal többet lehet kezdeni, mint fel-le rohangálni velük a nyakon függőlegesen, mint Malmsteen mester teszi ezt oly tökéletesen.

Remélem sokatmondó és hasznos voltam ismételten!

Zeneelmélet #10 - Dúr-Moll egyveleg

... a folytatás!

Mindezidáig beszéltem a dúr és moll skálákról, illetve hogy minden dúr skálához tartozik egy relatív moll skála is (egy kis terccel lejjebb). Ezen felül beszéltem az akkordokról (hármashangzatok és négyeshangzatok) amit fel lehet építeni egy dúr skálából.

A biztonság kedvéért gyorsan leírom a moll skálára épülő hármashangzatok sorrendjét, de azért remélem ezt a dúr akkordok eltolásával ki tudtátok találni: moll - szűkített - dúr - moll - moll - dúr - dúr. Négyeshangzatokban pedig a következőképpen néz ki a dolog: moll7 - szűkített7 - dúr7 - moll7 - moll7 - dúr7 - domináns7.

Ha a kezdeti nehézségeken túlestünk, akkor következzen az új információ. Amikor egy akkordmenetet generálunk, lehetőségünk van kilépni a diaton skála okozta unalomból és egysíkúságból, mégpedig a következőképpen. Ha egy dalunk például C dúrban van, akkor teljes nyugalommal lehetőségünk van a C moll skála akkordjait is használni, a végeredmény tök jól fog hangzani (természetesen itt már nem biztos, hogy a vakvilágba lejátszott bármilyen akkordmenet jól szól, de kis odafigyeléssel érdekeset alkothatunk).

Természetesen ekkor belép a szólózásunkba egy kis probléma ugyanis az összes akkordot nem fogja egy skála lefedni, a legtökéletesebb módszer, ha a dúr skálához tartozó akkordokra a dúr skálát használjuk, a mollhoz pedig a mollt ezzel elérjük a megfelelő hangkészletet. Egy másik megoldás ha az egyik típus (dúr vagy moll) dominál és a másik skálából csak egy-két ütemnyi akkordunk van, akkor jól hangozhat, ha annak az akkordnak az arpeggio skáláját használjuk fel a szólóhoz és akkor hangban se nagyon tévedhetünk.

Kellemes szórakozást!

Modalitás #5 - Líd

Ehe nédd mán, követnek az emberek, de vajon hogy találtál meg az oldalt?
Lehet nem kéne hanyagolni a blog írást, ha az embernek 5 követője is van, az már koncerten tömeg aki pogózni is tud!

De szóval térjünk át a mi kedves líd módunkra. A líd egy dúr alapú mód (azaz nagytercet tartalmaz), jobbára dúr vagy dúr7-es akkordok alá passzol. Rock zenében például Joe Satriani-t vagy Steve Vai-t érdemes meghallgatni, ők szeretik ezt a módot használni.

A skála szerkezete a következő:
egész - egész - egész - fél - egész - egész - fél
Tekinthetünk a skálára úgy is, hogy a dúr skálánkban a 4. hangot fél hanggal megemeljük.
Mindezt a szokásos C dúr kontextusba helyezve, F líd skálát kapunk, melynek a hangjai:
F (egész) G (egész) A (egész) B (fél) C (egész) D (egész) E (fél) F

És itt van egy lehetséges pozíció gitárra:


Hirtelen meghatottságtól, hogy olvassák a blogomat nem is tudok pontosan milyen tanácsot adni a konkrét használatra, de mondjuk legyen a következő: Ha egy akkordmenetben alapskálán kívüli akkorddal találkozunk és az dúr vagy dúr7, akkor az mindenképp líd skálás szólót von maga után. (pl: akkordmenet DM7 - FM7 - Em - A7, akkor az FM7 kivételével mindenki a D dúr családba tartozik, az Fm7-re tehát F líd, a többire D dúr az aktuális akkordhangokat hangsúlyozva.)

Tanuljatok komplex matematikát is!

Végtelenítő #2 - Buta Gyors Rövid Rock

Haligali!

A buta gyors rock zene tökéletes arra, hogy a pentaton riffeidet gyakorold.

A következő rövid zenei szerzemény E mollban van és innen lehet letölteni.

Mivel a rock zenében sok hang és sűrű akkordváltások vannak, ezért érdemesebb egy kiválasztott hangnemben játszani, mint megpróbálni követni az akkordok (még ilyen buta esetben is). Mivel a zene E mollban van, ezért a legelső választás az E moll pentaton skála. Ha ennek elértük a limitációját, akkor kibővíthetjük a skálát a blues hanggal és tökéletesen jó hangzást kapunk. Ha ezt is unjuk, akkor megpróbálhatjuk a diatonikus választást, ami az E moll skála, de rock és metál berkekben a legtöbben inkább az E dór skálát szokták választani. Természetesen folyamatosan váltogathatsz a szóló alatt a skálák között.

Eléggé belebonyolódtam a mondataimba, ezért inkább most abbahagyom.

Pentatónia #6 - A blues skála

Hangulatban vagyok, írok!

Remélem nem csak olyan emberek kattintottak ide, akik blues rajongók, mert a blues skála minden metál és rock zene alapja.

A skála egy módosítása a moll pentaton skálának, amiről már korábban írtam. A blues skála egy hanggal tartalmaz többet a pentatonnál, ez pedig a b5. Érdemes beilleszteni ezt a hangot az összes lehetséges helyre a nyakon, ezért az alábbi kép mutatja, hogy az 5 pentaton box-ban hol található a "blues hang" (a piros az alaphang helye, nem a b5).

A blues skála mindenhol használható, ahol a moll pentaton működik. Az egyetlen megkötés, hogy a b5 hangon nem nagyon szabad hosszan időzni, mert igencsak intenzíven kilóg a zenéből, ha ezt teszed. Ezzel szemben viszont gyors lépkedéshez tökéletes és érdekes hangzást ad a zenének.

Erről ennyit!

Végtelenítő #1 - Lila Eső

Uff!

Asszem itt az ideje unalmas kis blogomat kicsit felhasználó baráttá tenni egy kevéske médiatartalommal. A végtelenítő témakőr alatt kevés hangszerből általam 10 perc alatt összekomponált, főképp lopott rövid zenei darabokat fogtok találni. Nem a zenei szépséget és kreativitást kell nézni bennük (mert az nemsok van), hanem a használhatóságot. Kellemes 1 perc körüli számokat lehet majd letölteni, amit az ember berak a winamp-ba és végtelen ismétlésre állítja, akkor naphosszat lehet rá szólózgatni.

Első alanyom erre egy kicsit buzis lesz, de a minap elkaptam a rádióban és hirtelen olyan 70-es évek balladáját szólóztam rá, hogy ezt az élményt veletek is meg akarom osztani. Az akkordmenet Prince - Purple Rain c. számából van leszedve és összeeszkábálva gitár-bass-dobra.

Az akkordmenet a következőképpen néz ki: Bb - Gm7 - F - Eb. Minden akkord 2 ütemig tart.

Szólózáshoz a hangok szempontjából a Bb dúr skála hangjait érdemes használni.

Ha melodikus akarsz lenni, akkor érdemes az akkordokban található hangokat kielemezni és az adott akkord alatt főképp ez ehhez tartozó hangokat hangsúlyozni. Ebben a kategóriában végletekig menve kipróbálhatjátok, hogy milyen hatást kelt, ha csak az akkordhoz tartozó arpeggio skála hangjait használjátok (tudom arpeggio alatt mindenki a malmsteen féle tekerésre gondol, de az arpeggio egy skála, ami az akkord hangjait tartalmazza, a tekerés az a sweep picking technika).

Ha esetleg egy dúr skála sok hangot tartalmaz, akkor lehet kísérletezni pentaton skálákkal is, alapvetően a G moll pentaton való ide, vagy Bb dúr pentaton, ami valójában ugyanaz.

Akinek sikerül a legbuzisabb szólót összerakni és a fenti címre elküldeni, az ajándékot kap!

Pentatónia #6 - Lick Gyártás #2

Meleg a kaja!

Az előző fejezetben kifejtettem, hogyan kell megtalálni az összes boxot, illetve egy jelölésrendszert bevezettem. Ha ezt nem olvastad, akkor esetleg az itt leírtak nem lesznek világosak.

Ha boxon belül szeretnél magasról mélyre, vagy fordítva eljutni, közben jópár hangot lejátszva, de mégis érdekesen, akkor a következőt teheted. Veszel 2-3 szomszédos húrt, erre kitalálsz egy pár hangból álló licket és a húrcsoportot mozgatod lefelé, vagy felfelé. Ezt most mindenképpen egy példával megtámogatom, mert úgy talán érthetőbben körül tudom írni.

Tegyük fel szokásosan, hogy Am-ban vagyunk, és az egyszerűség kedvéért az 1. boxban. Legyen egy 3 húros csoportom és egy 4 hangból álló lickem. Ez nézzen ki úgy, hogy: 1N, 3T, 2N, 1T. A három magas húron kezdünk és onnan haladunk lefelé, tehát először eBG, majd BGD, majd GDA, vágül DAE húrhármasokat használjuk. Ekkor a kotta így néz ki:

Ezzel a megközelítéssel ugyanezt az ötletet egy másik boxban is felhasználhatjuk, pl. a 2. boxban:

No majd még jönnek ilyenek.

Pentatónia #5 - A teljes nyak bejárása

Itthon éheztetnek, szóval nektek panaszkodok!

Gondolom már nagyon unod, hogy ugyanazt az egy formát használod a pentaton szólózáshoz, és úgy érzed kimerítetted teljesen, amit a skála adhat neked. Azaz itt az ideje kilépni az 1. boxból. A pentaton skála 5 hangot tartalmaz magában, ezért 5 boxot fogunk létrehozni, minden hangról kezdve egyet.

Az összes hang a 12-es bundig Am-ban:

Az első dolog, hogy felfedezzük benne azt a formát amit ismerünk: a kép közepén található 1. box. Ha ez megvan akkor próbáljuk meg a 2. boxot lejátszani. A mély E húron a C hangról (8. bund) kezdődik és a magas E húron a D hangig (10. bund) tart. Ez a box a 7-es bundtól a 10-es bundig tart, azaz minden ujjadra jut egy bund (minden 7-esre eső hangot a mutató ujjal, 8-asra a középsővel, 9-esre a gyűrűssel és 10-esre esőt a kisujjal kell lefogni). Próbáljuk meg az ujjrendet betartani, mert csak akkor leszünk igazán gyorsak és hatékonyak.

A 3. box a mély E húr D hangjáról kezdődik. Ez egy kicsit beleront a tökéletes ujjrendünkbe, mert G húrról B húrra csúsztatni kell a kezünket. Ezeket a hangokat mutató kisujj párssal játsszuk, a többit mutató hüvelykkel.

A 4. és 5. boxal nincs probléma, ezért remélem a 2. box alapján ki tudjátok találni az ujjrendet hozzájuk.

Minden boxot érdemes egyenként kigyakorolni, hogy a kezünk hozzászokjon a mozgáshoz. Ha már egy boxot tudunk vizualizálni és lejátszani, akkor el lehet kezdeni improvizálgatni velük. Szerintem először érdemes a jól megszokott 1. boxból kiindulni és kilépkedni pár hang erejére a 2. vagy az 5. boxba, majd vissza. Ha ez kényelmesen megvan, akkor pedig már lehet bármit használni.

Ha esetleg nem A-ban, hanem valami más moll hangnemben szeretnél játszani, nincs más dolgod, mint lokalizálni az 1. boxot abban a hangnemben és a többi ahhoz képest relatívan elcsúszik.

Itt szeretném bevezetni, azt a gondolatot, hogy minden box úgy épül fel, hogy húronként 2 hangot tartalmaz. Ezeket szeretném elnevezni "N" és "T" nevekkel (N a nyak felőli hang és T a test felőli (hogy a balkezeseket se zavarjam össze)), így ha azt mondom, hogy ET, akkor a mély E húron bármely box test felőli hangját szeretném jelölni.

Kész a kaja, megyek eszek!

Modalitás #4 - Fríg

Folytatom, mert benne vagyok!

A fríg skála szerintem kevesebb helyzetben használható, mivel rögtön egy félhang távolsággal indul és ezzel elég komoly sötétséget lehet előidézni vele a zenében. Viszont pontosan ezért ilyen dark-abb metál zenéhez jól használható.

A skála szerkezete a következőképpen néz ki:

fél - egész - egész - egész - egész - fél - egész - egész

Ha a C dúr skála fríg módját keressük, akkor az a harmadik hangra lesz ráfektetve, azaz E fríg skálát kapunk, ami a következőképp néz ki:

E (fél) F (egész) G (egész) A (egész) B (fél) C (egész) D (egész) E

E fríg 2 oktávban 12-es pozícióban:

Ha metálos arcok vagyunk, akkor standard gitárhangolásra biztos találkoztunk már olyan riff-el, ami főként E és F kvintek között váltogat. Erre például tökéletesen lehet E fríg skálával szólózni.

Továbbiakat találjátok ki!

Zeneelmélet #9 - A moll skála

Egy másik szálon kicsit előreszaladtam, ezért ezt kicsit késve bár de leírom most!

A moll a zenében a szomorúságot és a fájdalmat hivatott kifejezni. A legtöbb rock és metál zene erre a skálára épít, mert a komorabb hangzás jobban megy a stílushoz. Minden dúr skálához tartozik egy relatív moll skála, melyek ugyanazokat a hangokat tartalmazzák. Minden dúr skálát, ha a 6. fokról kezdünk, moll skálát kapunk.

A moll skála a következő felépítést követi: egész - fél - egész - egész - fél - egész - egész

Példaként nézzük meg a C# moll skálát:

C# (egész) D# (fél) E (egész) #F (egész) G# (fél) A (egész) B (egész) C#

Mindez két oktávon:

No csak ennyi!

Modalitás #3 - Dór

Napot!

A Dór skála lesz az első igazi modális újdonság, ezen keresztül talán már biztonságosan el tudom magyarázni a modalitás lényegét.

A Dór mód semmi mást nem takar, mint a dúr skála, amit a második hangtól a második hang oktávjáig játszunk. Ez egy C dúr skálánál azt jelenti, hogy D dór skálát kell játszani: D - E - F - G - A - B - C - D. Elsőre ez túl bonyolításnak is tűnhet, mert akár mondhatnám azt is, hogy játssz C dúr-ban úgy, hogy a D hangot hangsúlyozod ki, de mint a Ión módnál is megismertük, a dór módhoz is tartozik egyfajta hangulat, illetve zenei stílus.

D dór 2 oktávban 10-es pozícióban:

A dór skála felépítése a következőképp néz ki: egész - fél - egész - egész - egész - fél - egész. Ezzel bármilyen dór skálát fel tudunk építeni. Példaként egy F# dór skála:

F# (egész) G# (fél) A (egész) B (egész) C# (egész) D# (fél) E (egész) F#

(A felfedezés ereje esetleg, hogy ez a skála az E dúr hangjait tartalmazza)

A dór skála egy moll hangzású skála (kis tercet tartalmaz), ezért jól használható rockos, bluesos hangzások előállításához. Ha abszolút referenciát szeretnél a dór skálára épített karrierről, akkor hallgass és tanulj Santana-t.

Itt szeretném megjegyezni, hogy a dór skála (illetve minden moll típusú skála) tartalmazza az összes moll pentaton hangot, ezért a skála befogadásához egy jó módszer, hogy az ismert moll pentaton skálánkat improvizációs pötyögések során kiegészítgetjük azzal a 2 extra hanggal amivel a dór skála több (ez a két hang pedig a nagy szekund és a nagy szext).

Az egyik legismertebb dór akkordmenet a II - V, ami D dórban például Dm7 - G7 akkordokat jelenti. Itt jön az elnevezés fontossága: egy olyan akkordmenetet nem igazán érdemes C dúrnak hívni, ami semmilyen C akkordot nem tartalmaz. Mivel a Dm7-en érzi otthon magát az akkordmenet, ezért a D dór módot érdemes használni.

No erről mára ennyit!

Modalitás #2 - Ión

Akkor folytatom is!

A Ión skála nem más, mint az eddig ismert dúr skála egy másik elnevezése. Ez a következőket jelenti:

A skála struktúrája a következő: egész - egész - fél - egész - egész - egész - fél.

Ha ezt a C dúr skálára rávetítjük, akkor a megszokott C - D - E - F - G - A - B - C hangokat kapjuk meg.

C Ión skála 2 oktávon 7-es pozícióban:

Ez felvet egy komoly kérdést. Mit ad többet, ha azt mondom, hogy Ión, mintha azt mondanám, hogy dúr? A válasz pedig, hogy megadja az alaphangulatát a dalnak, meghatározza, hogy mi a vezető akkord benne (hova húz a szám).

Hangulat alapján a Ión mód egy boldog, vidám hangulatot kölcsönöz a dalnak, ezért jobbára a pop, a county, a folk és az alternatív zene használja, de természetesen minden stílusban megállja a helyét.

Ez a szerény véleményem szerint a legkönnyebb skála improvizálásra, mert gyerek korunk óta ezt sulykolja belénk a világ (és a Kodály módszer).

Akkordmenet szempontból biztosíthatom, hogy rengeteg olyan dalt tanultál már, ami a Ión módra épít. Ilyen pl. az I - IV - V, az I - IV és az I - VI - IV - V.

Ez már csak egyetlen kérdést vet fel a sok számos másik mellé. Hogyan döntöm el egy akkordmenetről, hogy Ión-e? Az első és legfontosabb dolog, hogy mindennek érzésre kell jönnie, hogy az akkordok úgy az I. akkord köré épülnek. Ha ez kevés, akkor például próbáld meg, hogy az akkord menet végén kiállsz mindegyik akkorddal (hosszan kipengeted) és az az akkord az alap amire a legjobban hangzik ez a kiállás.

Csók!

Modalitás #1 - Bevezetés

Szép estét!

Belekezdek az egyik legkomolyabb részébe annak a tudásnak, ami az agyamban kavarog. A modális játéknak.

Elsőként szeretnék visszautalni a dúr skáláról írt postomra. A dúr skála ismerete alapvető a módok ismertetéséhez, szóval érdemes visszanézni, mielőtt tovább olvasol.

A dúr skála, mint tudjuk 7 hangból áll. Ebből következően 7 módja van a dúr skálának, melyek neve a következő:

• Ión
• Dór
• Fríg
• Líd
• Mixolíd
• Eol
• Lokriszi

Ha ez eddig kínai (valójában görög), akkor elmondom a nagy titkot, ami ezen elnevezések mögött rejlik. Mindössze arról van szó, hogy ha ugyanazt a dúr skálát az első hangtól az első hang oktávjáig játsszuk, akkor azt Ión-nak nevezzük, ha a második hangtól a második hang oktávjáig, akkor Dór-nak és így tovább...

És hogy miért van ez a sok elnevezés, azt a sorozat későbbi részeiben szeretném tárgyalni majd. Elöljáróban annyit, hogy ezek a módok bizonyos hangulatot és akár zenei stílust fognak teremteni.

Következő post most rögtön, csak el akartam választani ettől.

Zeneelmélet #8 - Az akkordmenet anatómiája

Légyszíves írjátok kommentekben, hogy milyen szar ez a blog!

A mai fő kérdésünk gyerekek, hogy miért hangzik jobban egy pár akkord egymás mellett, mint egy másik pár. Ez kicsit olyan zongorista megközelítés lesz, de szerintem gitárra tök jól alkalmazható.

Korábban már átnéztük, hogy ha egy skálát kiválasztva akarunk akkordmenetet létrehozni, akkor milyen akkordok közül választhatunk, mind 3-as, mind 4-es hangzatokból. Természetesen ennél sokkal több választási lehetőségünk lesz, de most éreztem ennek a leckének a fontosságát, amíg nem ismersz 40-50 típusú akkordot és nem zavar össze.

A titok nagyon egyszerű, egy akkordváltás akkor hangzik jól, ha a két akkord minél több közös hangot tartalmaz. Egy gyors példán szemléltetve, az Am -F váltás azért hangzik jól, mert az Am (A-C-E) és F (F-A-C) akkordokban az A és C hangok közösek. Sőt, egy olyan váltásnál, mint pl. egy Am -Fmaj7 megfigyelhető, hogy az Fmaj7 (F-A-C-E) csak egy új hangot tesz be a basszusba és ezzel megváltoztatja az akkord milyenségét, de minden más hangot bennhagy az Am-ból.

Terészetesen nem kell erre törekedni, hogy minden váltásod ilyen jól jöjjön ki (mert hát tegyük hozzá, hogy egy F - G váltás is jól hangzik, pedig egy gramm közös hang nincs a 2 akkordban), de ha elakadsz egy akkordmenet írása közben, ez segíthet megtalálni a következő akkordot.

No pápá és fikázzázok a blogom légyszi!

Pentatónia #4 - Lick Gyártás #1

Hosszú hallgatás után!

A lickek legnagyobb haszna, hogy amikor el akarunk jutni A gondolatunkból, B-be, akkor gépiesen előre összerakott, gyors hangsereget tudjunk felsorakoztatni, akik megnyerik nekünk a csatát (hú ez de ocsmány volt). Tehát, nézzük meg, hogyan is lehet legegyszerűbben ilyeneket létrehozni. Segítségünkre a logika és matematika erejét fogjuk felkérni.

A legegyszerűbb gondolat, hogy a skálát egyesével hangonként felfelé, vagy lefelé játsszuk. Bár unalmas és ha hosszú szünetet akarunk vele áthidalni akkor egészen gáz hangzása van, de jól jön egy impro közben ez a gondolat is, ha 3 liter kannásbort már magunkba erőszakoltunk.

Az előző gondolatot kicsit továbbfejlesztve eljuthatunk a szekvenciás játékig. Itt az a lényeg, hogy veszünk egy számot (lehetőleg ne túl nagyot, pozitívat és egészet), ezt jelöljük X-el. A kezdőhangunktól elindulunk a skálán felfelé és megteszünk X hangnyit. Ezután a skála második hangjától tesszük meg ugyanezt, majd a harmadiktól és így tovább. (Természetesen ha X=1, akkor a példa visszafajul az előző esetre, ha pedig X=2, akkor csak kettesével játszuk a hangokat kicsit eltolt ütemben). Alant két példa A moll-ban, először X=4, majd X=5 esetekre.

Természetesen mindez a skálán lefelé is működik.

Egy másik használható ötlet például a húrok kihagyása (string skipping). Először is lejátsszuk a mély E húr 2 skálahangját, majd az A húr kihagyva a D húr 2 hangjával folytatjuk. Ezután vissza az A húr 2 hangjára, majd ugrás a G húrra és így tovább. Példa Am-ban:

Folyt köv...