Zeneelmélet #11 - Arpeggio

Az előbb használtam ezt a szót, úgy érzem tisztázni kell a mögöttes tartalmat!

Az arpeggio sajnos a 80as évek metálja óta egyet jelent a borzasztóan gyors pengetést elősegítő sweep picking technikával, pedig a kettő dolog ég és föld.

Az apreggio egy skála, definíció szerint az akkord hangok egyesével lejátszva. Korábban megmutattam, hogyan lehet akkordokat hangokból formálni, hogy felépítjük a dúr vagy moll skálánk minden páratlanadik fokát (1-3-5(-7)). Az arpeggio skála ezeknek a hangoknak az ismétlése több oktávon keresztül. Illetve a különbség, hogy míg az akkordban teljesen mindegy az egyes elemek sorrendje, itt mindenképpen folyamatosan követik a hangok egymást (1-3-5-1-3-5-1-3-5...). Egy példával illusztrálva a problémát például a Cm7 arpeggio a következő hangokat tartalamazza: C (alaphang) Eb (kisterc) G (kvint) Bb (kisszeptim). A skála tehát ezt a négy hangot használja fel, ebből kell dallamot kicsikarni. És mindemellett ha egy Cm7 akkordra szólózunk ezzel, akkor nagyon melodikus lesz a szólónk (persze hosszútávon unalmas is). A Cm7 arpeggio felfektetve a gitár nyakára:

A nagy keveredést a fent említett fogalmak között az okozza, hogy ezek a típusú skálát nagyon jól fekszenek a sweep picking technikára, mivel egy fekvésben jobbára húronként 1 (max. 2) hangunk van. Így a két fogalom az idők folyamán összeolvadt, de természetesen az arpeggiokkal sokkal többet lehet kezdeni, mint fel-le rohangálni velük a nyakon függőlegesen, mint Malmsteen mester teszi ezt oly tökéletesen.

Remélem sokatmondó és hasznos voltam ismételten!

Zeneelmélet #10 - Dúr-Moll egyveleg

... a folytatás!

Mindezidáig beszéltem a dúr és moll skálákról, illetve hogy minden dúr skálához tartozik egy relatív moll skála is (egy kis terccel lejjebb). Ezen felül beszéltem az akkordokról (hármashangzatok és négyeshangzatok) amit fel lehet építeni egy dúr skálából.

A biztonság kedvéért gyorsan leírom a moll skálára épülő hármashangzatok sorrendjét, de azért remélem ezt a dúr akkordok eltolásával ki tudtátok találni: moll - szűkített - dúr - moll - moll - dúr - dúr. Négyeshangzatokban pedig a következőképpen néz ki a dolog: moll7 - szűkített7 - dúr7 - moll7 - moll7 - dúr7 - domináns7.

Ha a kezdeti nehézségeken túlestünk, akkor következzen az új információ. Amikor egy akkordmenetet generálunk, lehetőségünk van kilépni a diaton skála okozta unalomból és egysíkúságból, mégpedig a következőképpen. Ha egy dalunk például C dúrban van, akkor teljes nyugalommal lehetőségünk van a C moll skála akkordjait is használni, a végeredmény tök jól fog hangzani (természetesen itt már nem biztos, hogy a vakvilágba lejátszott bármilyen akkordmenet jól szól, de kis odafigyeléssel érdekeset alkothatunk).

Természetesen ekkor belép a szólózásunkba egy kis probléma ugyanis az összes akkordot nem fogja egy skála lefedni, a legtökéletesebb módszer, ha a dúr skálához tartozó akkordokra a dúr skálát használjuk, a mollhoz pedig a mollt ezzel elérjük a megfelelő hangkészletet. Egy másik megoldás ha az egyik típus (dúr vagy moll) dominál és a másik skálából csak egy-két ütemnyi akkordunk van, akkor jól hangozhat, ha annak az akkordnak az arpeggio skáláját használjuk fel a szólóhoz és akkor hangban se nagyon tévedhetünk.

Kellemes szórakozást!