Műelemzés #2 - Hármashangzatok a'la Van Halen

Hohojj, van egy követőm (ezt csak neki dedikálom)!!!

Korábban írtam a hármashangzatokról és kifejtettem, hogy mi köze nekik az akkordokhoz. Most viszont egy másik felhasználási módját fogom megismertetni a kedves olvasósággal.
Gitáros karriered során gondolom belefutottál már abba a névbe, hogy Eddie Van Halen. Ha nem akkor ő a 70es, 80as években egészen sok mindent tett le az asztalra szólótechnikai szempontból. Ezek közé tartozik a két kezes tapping is, amibe most egy bevezető kurzust írok. Bár még eddig nem beszéltem a hammer-on és pull-off technikáról sem, de mit ér az élet csapongás nélkül. (Amilyen jó kedvem van mindjárt megírom azt is)

Nos akkor a kotta a következőképp néz ki:

Ezek a kedves kis hangok akkordokat körvonalaznak, egy remek akkordmenet van a sorok közt elrejtve. Okosok próbálják nem továbbolvasni és megfejteni, lustáknak pedig a itt a megoldás: C#m - G# - D#szűkített - E. Bár a harmadik sor végén van még egy eltérés, de az csak azért van ott, hogy könnyebb legyen a váltás és egyszerre csak egy kezedet kelljen átmozgatni.

Technikai szempontból pedig a következőt kell tenni. Ahol T betű van a hang felett az a tapping technikát jelzi. Ezt a pengető kezed egyik ujjával kell megszólaltatni, hogy ráütsz. A következő hang mindig a legmélyebb, ezt úgy szólaltatod meg, hogy a föld felé húzod egy kicsit a húrt miközben felengeded. A harmadik hangot pedig a gyűrűs- vagy kisujjaddal kell megszólaltatni szintén ráütéssel. Ezután az egész kezdődik újra.
Ez így leírva nem biztos, hogy érthető ezért linkelek ide 1-2 youtube videót a megértéshez
Hammer-on és Pull-off illetve Tapping.

Gyakorlásként pedig találj ki magadnak akkordmeneteket és próbáld meg Van Halen-esíteni őket. Itt is nagy hasznát lehet venni az akkord fordításoknak, amiről már beszéltem.

Na csocsesz kedves humanoidjaim!!!

Technika #3 - Akkordozás

Hosszadalmas várakozás után ismét itt vagyok, bár eddig senki nem olvasta szerintem a blogomat, mert megtalálhatatlan!

Ma egy könnyedet írok nektek az akkordozásról, mert az utóbbi időben több olyan emberrel is találkoztam aki pár év gitározás után sem tudott akkordokat lefogni, mert ő szólógitáros lesz. Namármost az én elméletemben ez nem így működik. Legfőképp azért mert én is úgy tanultam meg gitározni, hogy számokat tanultam és játszottam. Ha addig akarsz várni a számtanulással, amíg rendesen megtanulsz szólózni, akkor a gitározás egy droidmunka lesz ami nem élvezhető.

Naszóval. Akkordokat nem fogok közzétenni, azzal tele van az internet (irány google vagy youtube), hanem inkább azt próbálom megválaszolni, hogy "igen már le tudom fogni egyesével az akkordokat, sőt néha még a váltások is egészen jól összejönnek tempóra, de a pengetéssel vannak inkább gondjaim".

Azért egy pillanatra kitérek az akkordváltások problematikájára. Ha a gitározásnak ez a része megy nehezedre, akkor az én metódusom a "pivot point" (hirtelen nem tudok neki semmilyen értelmes magyar nevet adni) módszer volt ennek leküzdésére. A módszer lényege, az akkordváltásokkor egyik ujjad a helyén marad, ezzel elősegítve a többinek, hogy a megfelelő húrt a megfelelő bundnál találja el. Ehhez kezdetben érdemes ilyen számokat megtanulni, ahhol ez lehetséges. Példaképp tudnám felhozni Oasis - Wonderwall, Alice in Chains - Nutshell vagy Green Day - Time of Your Life számokat (hasraütés szerűen). Ezekben a számokban szinte az egész szám alatt a hüvejkujjad a B húr 3-as bundján marad. Ha sokat számot tanulsz idővel a váltásokkal úgyse lesz gond, mert megtanulod izommemóriával.

Na de a lényegre szeretnék már végre kitérni. Én ezt a dolgot ritmus pengetésnek szoktam nevezni, de a gitáros könyvek amik a kezembe kerültek annó ezt a módszert sikának hívták, ami szerintem egy borzasztó elnevezés, ezért nem is használom.

Egy akkordot megpendíthetünk felfelé, vagy felfelé, viszont a le-fel pengetéses (alternate picking) szólótechnikával szemben itt a le és fel pengetés nem folyamatosan váltja egymást. Illetve most kicsit megcáfolom magam. Tegyük fel, hogy egy szám 1/8-os tempóban van, ami annyit tesz, hogy ha folyamatos nyolcadokat játszanál, akkor a dal sehol sem játszana többet nálad. Viszont a folyamatos nyolcadok ritmikailag unalmasak, ezért komoly és komolytalan zenészek kihagynak néhány pengetést. Tehát a kezed a nyolvadok ütemére le-fel jár viszont nem mindig pengetsz. Például:

le - fel - le - fel - le - fel - le - fel

Ha csak a jelölt pengetéseket végzed el, a többinél csak a mozdulatot hajtod végre, de nem érsz a húrokhoz, akkor megkapod a legalapvetőbb tábortűzi ritmust ami a világon létezik. A kezed pedig úgy mozog, mint egy régifajta analóg metronóm (persze nem függőlegesen és mereven, hanem ütemre folyamatosan).

Ennek a módszernek az előnye, hogy bár az elején nehezebb lehet, mint minden hangadáskor váltani irányt, de ha úgy tanulsz ritmusokat, akkor mindent meg kell tanulni. Ez idővel telesen ösztönösen, hallás után fog jönni. Nekem legfőbb gondom az volt mielőtt megtanultam a normális ritmus pengetést, hogy amikor énekelni szerettem volna bonyolultabb ritmusokra mindig széthullottam, mert a kezem vitt egy ritmust és a hangom egy másikat. Ritmuspengetést használva a kezed folyamatosan megy minden ütemre és el lehet választani az éneklést tőle.

Nos ez egy kicsit hosszúra sikerült, de mindenkit ösztönzök, hogy nézzen bele a börtön ablakába!