Zeneelmélet #8 - Az akkordmenet anatómiája

Légyszíves írjátok kommentekben, hogy milyen szar ez a blog!

A mai fő kérdésünk gyerekek, hogy miért hangzik jobban egy pár akkord egymás mellett, mint egy másik pár. Ez kicsit olyan zongorista megközelítés lesz, de szerintem gitárra tök jól alkalmazható.

Korábban már átnéztük, hogy ha egy skálát kiválasztva akarunk akkordmenetet létrehozni, akkor milyen akkordok közül választhatunk, mind 3-as, mind 4-es hangzatokból. Természetesen ennél sokkal több választási lehetőségünk lesz, de most éreztem ennek a leckének a fontosságát, amíg nem ismersz 40-50 típusú akkordot és nem zavar össze.

A titok nagyon egyszerű, egy akkordváltás akkor hangzik jól, ha a két akkord minél több közös hangot tartalmaz. Egy gyors példán szemléltetve, az Am -F váltás azért hangzik jól, mert az Am (A-C-E) és F (F-A-C) akkordokban az A és C hangok közösek. Sőt, egy olyan váltásnál, mint pl. egy Am -Fmaj7 megfigyelhető, hogy az Fmaj7 (F-A-C-E) csak egy új hangot tesz be a basszusba és ezzel megváltoztatja az akkord milyenségét, de minden más hangot bennhagy az Am-ból.

Terészetesen nem kell erre törekedni, hogy minden váltásod ilyen jól jöjjön ki (mert hát tegyük hozzá, hogy egy F - G váltás is jól hangzik, pedig egy gramm közös hang nincs a 2 akkordban), de ha elakadsz egy akkordmenet írása közben, ez segíthet megtalálni a következő akkordot.

No pápá és fikázzázok a blogom légyszi!