Kattintottam 5-öt és teljesen más kinézete lett az oldalnak, remélem sokkal kevésbé olvasható így!
Most, hogy rengeteg akkordot megtanultunk szépen együtt, itt az ideje, hogy kicsit belevágjunk az érdekesebb lecsóba. Mindeddig csak skálán belül dolgozgattunk jobbára, most viszont kicsit kimászkálunk a hatás kedvéért.
Mielőtt belevágok a másodlagos dominánsok (nem vagyok biztos, hogy magyarul is így hívják, de angolul secondary dominant) kusza rejtelmes világába, először tisztázni kellene, hogy mi is az a domináns. A domináns nem más, mint a skála 5. fokára épített akkord (mégpedig a 7-es fajtából). Mint tudjuk ez a következő formulával épül fel: 1-3-5-b7. A zenében ennek az akkordnak van egy olyan kellemes hatása, hogy visszahúzza a fület az alaphangra (tessék kipróbálni pl: D7 - G). Ez az elsődleges domináns hangzás. Mi ezt a tulajdonságot fogjuk megerőszakolni minden egyes hanghoz.
Mi történik, ha nekünk például egy II. akkordhoz szeretnénk odavonzani a fület? Lehetséges ez? Hát persze, hogy az, különben nem írogatnék. Vegyük a kedvelt C dúr skálánkat, mert ott tűnnek fel legegyszerűbben a nem oda illő dolgok. C dúrban a dominánsunk G7 (hangjai: G-B-D-F). Tehát a G7 visszahúzza a fülünket a C-re. Mi történik ha én a Dm akkordra akarom terelni a fület, ami a II. akkord C dúrban? Mindösszesen annyit kell tennem, hogy megkeresem a D dúr skálához tartozó dominánst, ami esetünkben A7 akkord (hangok: A-C#-E-G). Mint látható ezzel a mozzanattal kimásztunk a C dúr világból, mégis jól hangzik a dolog. Az A7 akkord felkészíti a fület a Dm érkezésére. Nem feltétlenül kell az A7 akkordot hosszan játszani (persze lehet), elég ha a Dm előtti ütem végére odajátsszuk.
Például: | C | C A7 | Dm | F G |
Természetesen minden akkordhoz létezik másodlagos domináns. A III. akkord C-ben Em, a hozzá tartozó másodlagos domináns B7 (hangok: B-D#-F#-A). A IV. akkord F, akozzá tartozó domináns C7 (hangok: C-E-G-Bb). És így tovább, a többit tessék kiszámolni.
Felvet ennek a használata egy problémát. Mit kezdjünk a váltásokkor szóló alatt? C-ben nem maradhatunk, mert a hangok nem fognak stimmelni. Az első reakció ilyenkor mindig az arpeggio skála, ha A7 akkord van feljegyezve, akkor az A7 arpeggioval nem tévedhet az ember fia. Másik megoldás a modális megközelítésben rejlik. Ha az ott egy skála 5. akkordja, akkor játszok rá mixolíd skálát, tehát A7-re rámegy az A mixolíd. Emellett lehet még a harmonikus és melodikus moll skála módjait is használni, de erről még nem beszéltem, addig tessék megjegyezni, hogy az ide is jó lesz.
Például nézzük meg a fenti akkordmenetet: a C - A7 - Dm váltást például meg lehet úszni egy ügyes kromatikus ötlettel is. A váltás előtt a C akkordra C hangot játszunk, az A7-re C#-et (ez a terc az akkordon, tehát része az arpeggio skálának) és a Dm-ra D hangot.
Mindezt a posztot azért osztottam meg veletek, mert mindenki kedvenc száma is ezt a gondolatmenetet követi a Dm - Bb - F - A7 akkordmenettel. Megfejtéseket várom, hogy mi ez (annyit segítek, hogy magyar, kortárs)
Asszem egyenlőre ennyi!