Ma egy könnyedet írok nektek az akkordozásról, mert az utóbbi időben több olyan emberrel is találkoztam aki pár év gitározás után sem tudott akkordokat lefogni, mert ő szólógitáros lesz. Namármost az én elméletemben ez nem így működik. Legfőképp azért mert én is úgy tanultam meg gitározni, hogy számokat tanultam és játszottam. Ha addig akarsz várni a számtanulással, amíg rendesen megtanulsz szólózni, akkor a gitározás egy droidmunka lesz ami nem élvezhető.
Naszóval. Akkordokat nem fogok közzétenni, azzal tele van az internet (irány google vagy youtube), hanem inkább azt próbálom megválaszolni, hogy "igen már le tudom fogni egyesével az akkordokat, sőt néha még a váltások is egészen jól összejönnek tempóra, de a pengetéssel vannak inkább gondjaim".
Azért egy pillanatra kitérek az akkordváltások problematikájára. Ha a gitározásnak ez a része megy nehezedre, akkor az én metódusom a "pivot point" (hirtelen nem tudok neki semmilyen értelmes magyar nevet adni) módszer volt ennek leküzdésére. A módszer lényege, az akkordváltásokkor egyik ujjad a helyén marad, ezzel elősegítve a többinek, hogy a megfelelő húrt a megfelelő bundnál találja el. Ehhez kezdetben érdemes ilyen számokat megtanulni, ahhol ez lehetséges. Példaképp tudnám felhozni Oasis - Wonderwall, Alice in Chains - Nutshell vagy Green Day - Time of Your Life számokat (hasraütés szerűen). Ezekben a számokban szinte az egész szám alatt a hüvejkujjad a B húr 3-as bundján marad. Ha sokat számot tanulsz idővel a váltásokkal úgyse lesz gond, mert megtanulod izommemóriával.
Na de a lényegre szeretnék már végre kitérni. Én ezt a dolgot ritmus pengetésnek szoktam nevezni, de a gitáros könyvek amik a kezembe kerültek annó ezt a módszert sikának hívták, ami szerintem egy borzasztó elnevezés, ezért nem is használom.
Egy akkordot megpendíthetünk felfelé, vagy felfelé, viszont a le-fel pengetéses (alternate picking) szólótechnikával szemben itt a le és fel pengetés nem folyamatosan váltja egymást. Illetve most kicsit megcáfolom magam. Tegyük fel, hogy egy szám 1/8-os tempóban van, ami annyit tesz, hogy ha folyamatos nyolcadokat játszanál, akkor a dal sehol sem játszana többet nálad. Viszont a folyamatos nyolcadok ritmikailag unalmasak, ezért komoly és komolytalan zenészek kihagynak néhány pengetést. Tehát a kezed a nyolvadok ütemére le-fel jár viszont nem mindig pengetsz. Például:
le - fel - le - fel - le - fel - le - fel
Ha csak a jelölt pengetéseket végzed el, a többinél csak a mozdulatot hajtod végre, de nem érsz a húrokhoz, akkor megkapod a legalapvetőbb tábortűzi ritmust ami a világon létezik. A kezed pedig úgy mozog, mint egy régifajta analóg metronóm (persze nem függőlegesen és mereven, hanem ütemre folyamatosan).
Ennek a módszernek az előnye, hogy bár az elején nehezebb lehet, mint minden hangadáskor váltani irányt, de ha úgy tanulsz ritmusokat, akkor mindent meg kell tanulni. Ez idővel telesen ösztönösen, hallás után fog jönni. Nekem legfőbb gondom az volt mielőtt megtanultam a normális ritmus pengetést, hogy amikor énekelni szerettem volna bonyolultabb ritmusokra mindig széthullottam, mert a kezem vitt egy ritmust és a hangom egy másikat. Ritmuspengetést használva a kezed folyamatosan megy minden ütemre és el lehet választani az éneklést tőle.
Nos ez egy kicsit hosszúra sikerült, de mindenkit ösztönzök, hogy nézzen bele a börtön ablakába!