Pentatónia #3 - A negyedes szóló

Belekezdtem, benne vagyok, csinálom, amíg valaki azt nem mondja, hogy hagyjam abba.

Nos, az előző fejezetben megtanultunk szépen számolni egy 4/4-es számban, most megtanuljuk, hogyan lehet ezt a négy negyedet kellemesen kitölteni hangokkal. Amit írok az fertelmesen bugyuta és egyszerű lesz, de szerintem királyság, és az szóljon be akinek nem tetszik.

Szóval idáig tudsz olyat, hogy 1-re lejátszol egyetlen hangot. Ezt ugyebár kitarthatod az egész ütem idejére, vagy akár csak egy rövidke dolgot is játszhatsz (úgy nevezett staccato-t). Feltételeznéd, hogy a következő lépés az lehet, hogy nem 1-re hanem 2-re játszol egy hangot. Mindez érdekes dolgokat szül és a későbbiekben majd mondok az ilyesmikről is okosakat, de most nem ez lesz a helyzet. Ugyanis a következő lépés a szólónkban, hogy 2 hangot adunk ki ütemenként, méghozzá az 1-es és 2-es negyedben, (vagy miaszöszben). Tehát a nóta úgy fog hangzani, hogy hang - hang - kitart - kitart vagy hang - hang - szün - szün. A kreatívabbak mindezt továbbgondolhatják.

Továbbra is fennáll, hogy a hangokat lehet színezni kellemes stilisztikai elemekkel (pl: az első hanghoz felslideolok (csak magyarosan), a másodikra meg tolok egy vibrato-t).

Itt kell megjegyeznem azt a dolgot, amit én úgy ismertem meg mint blues hajlítás. Természetesen nevéből adódóan az ember azt gondolná, hogy nem játszom blues-t akkor ezt nem használhatom. Ez így cseppet sem igaz (főleg azért mert rengeteg zene a blues-ból eredeztethető). A blues hajlítás lényege pedig a következő. Normál hajlításkor az emberállat egyik skálahangból a másik skálahangba megy át. Blues hajlításnál viszont a skálahangunkat csak a kromatikusan következő hangig se hajlítjuk fel, mondhatni olyan 1/4-ed hangos hajlítás. És legfőképpen ezt a b3-as hangra használják. Ezzel marhajó kis blues-os hangzást lehet elérni a semmiből. Tehát például egy működőképes riff a fentiekbe beleötvözve, hogy 1-re blues hajlítás a b3-on, és 2-re pedig vissza az alatta levő alaphangra, amit kitartunk. Arra figyeljetek, hogy a blues hajlítás laza legyen, ne görcsös.

Kitérőtől visszakanyarodva az eredeti témához, ha meguntátok az 1-2-es szólót, akkor mehet 1-2-3-al, majd 1-2-3-4-el. Végül pedig az igazi teszt amikor minden ütemre kiválasztjátok, hogy épp mennyi hangot játszotok és ezt váltogatjátok. Csak sok sok érzelemmel. Rengeteg klisé dallam bújik meg ebben az 5 hangban. De hogy idézzek valakit "a klisé az okkal klisé, szar zenét nem fognak utánozni" (természetesen szabad fordításban).

Pusszantás a heréitek alá!

Pentatónia #2 - A hangok

A Folytatás (egy remek HT album volt)

No tehát az első szárnypróbálgatásokat tegyük kordába. Tegyük fel, hogy van egy 4/4-es ritmusod egy Am akkorddal. A szóló amit most fogunk összehozni bugyuta lesz és sokkolóan egyszerű, de iszonyatosan hasznos. Kezdd el hallgatni a zenekarodat és kezdd el számolni az ütemet: 1-2-3-4-1-2-3-4-1... Ha már benne van a fejedben a boogie, akkor a következő a feladat: Minden 1-re játszunk egy hangot, azaz amikor azt mondanád, hogy 1, akkor választassz egy véletlen hangot a pentaton skálából és lejátszod.

Két dolog fog ezzel fejlődni. Először is az egyszerűsége miatt könnyű lejátszani de ha jól csinálod megalapozhatja az ütemérzékedet. Másodszor pedig elkezded érezni, hogy melyik hangok stimmelnek nagyon, és melyik hangok akarnak elmozdulni. Elmozdulás alatt annyit értek, hogy a hang kívánja hogy egy másik hangot játssz utána.

/*SPOILER ALERT*/ Ha úgy hallod mint én akkor arra a következtetésre fog jutni, hogy az 1, 4 és 5 jól megtartja magát, a b3 és b7 pedig szívesen elmoccanna, ráadásul mindkettő az alaphang irányába. /*SPOILER ALERT*/

Ez arra a következtetésre juttathatja a kedves olvasót, hogy ezeket a hangokat ki lehet tartani és a mozgatósokat pedig annyira nem. Na ez igaz is meg nem is, ugyanis rengeteg kiváló gitáros ezt arra használja, hogy feszültséget keltsen a zenében, amit végül egy "jó" hang játszásával old fel.

Ha mindezzel megvagytok akkor a következő lépés, hogy ezeket az egy hangokat stilisztikai elemekkel látjátok el (természetesen nem megerőszakolva). Ilyen lehet például a hajlítás a következő skálahangra, a slide, vibrato, harmonikusok.

Na komoly(talan) szólózgatást nektek

Pentatónia #1 - A skála

Sziasztok!

Bár ezen fejezetek nagy része zeneelmélet lesz, de úgy gondoltam, ez akkora téma, hogy külön témakört nyitok neki. Mindemellett ez a téma lesz a bevezetés az improvizálásba is.

Új fejezet a régi öreg skálának. A pentaton skála szépsége, hogy mindössze 5 hangot tartalmaz, viszont rengeteg zenei stílust ki lehet vele szolgálni. Pozitívuma, hogy a dúr skálából kigyomlálták nekünk a furcsa hangokat, így bármit játszhatunk, az jól fog hangzani.

Kezdjük ott, hogy a skálánknak 5 pozíciója lesz (mivel 5 hangot tartalmaz). Ebből most a legelsőt fogjuk megtanulni. Méghozzá a moll változatból. A skála a következő hangokat tartalmazza:

1 - b3 - 4 - 5 - b7

Mindez az első pozícióban így néz ki (a pirossal megjelölt hangok az alaphangok):

Első feladatunk ezzel a skálával, hogy begyakoroljuk, amire remek módszer elsősorban az oda vissza játszogatás. Ha ezzel megvagyunk akkor a következő lépés amit szerintem meg kell tenni, hogy elkezdünk improvizálni. Válasszunk egy hangnemet és kezdjünk el egy akkorddal ellenben hangokat kicsikarni a skálánkból.

Namármost hogyan kezdjünk ennek neki. Vannak a világban remek programok, mint pl. a GuitarPro vagy a személyes kedvencem a Band in a Box. Ezek a szólógitárosok jó barátai, mivel a kezelésük elsajátítása nem vesz nagy erőfeszítést igénybe, és 10 perc alatt teljes zenekart tudunk magunk mellé varázsolni vele. Természetesen a zenekarnak borzasztó hangása lesz, mert a midi mint olyan nem igazán alkalmas stúdiófelvételekre, de két dolgot tud, tartja az ütemet és a hangnemet, ha jól dolgozunk.

Tehát én személy szerint azzal kezdtem az improvizációs "karrierem", hogy fogtam egy ilyen szekvencer programot, beállítottam neki egy Am akkordot és egy egyszerű dobot, ami kb metronómként szolgált és elkezdtem Am pentatonban pötyögni. (Am pentaton ami az 5. bundról kezdődik.)

Folyt köv. pucerákok