2012. március 12., hétfő

Zeneelmélet #15 - A blues

Az első poszt az univerzum utolsó évében!

Tudom már fejezetekkel ezelőtt illett volna megemlíteni a blues-t mert ugyebár mindenhol ott van és kicsit eltér az eddigi klasszikus elmélettől. Most jött el az ideje, háttérben szól egy kis SRV, szóval vágjunk bele.

A bluesról mindenki azt állítja, hogy érezni kell és nem lehet tanulni. Szerintem meg lehet tanulni érezni a bluest és ezzel ki is küszöböltük a kezdeti nehézségeket. A bluesról legtöbbünkben öregedő fekete bácsi jut eszünkbe aki egy padon boldogan danolászik bele a semmibe és elkönyveljük mint elmúlt korok elfeledett muzsikája (mint a jazz), pedig korántsem tűnt el, csak beépült a többi zenébe. A számomra hallgathatóbb pop zene fele blues alapokra épít.

De zeneelméletileg miről is van szó. A blues alapja egy I-IV-V akkordmenet, 12 ütemben, klasszikus értelemben shuffle (triolás) ritmusban, ahol a kis és nagytercek viaskodnak egymással. A klasszukis blues 7-es akkordokra épít, egy 12 ütemes blues általában a következőképpen épül fel: I7-I7-I7-I7-IV7-IV7-I7-I7-V7-IV7-I7-V7. Ebből az alapból lehet kiindulni és variálgatni a dolgot (a jazz-ben ezt felismerhetetlenségig tudják tenni).

A shuffle ritmus alapja a triola, azaz egy negyedet 3 egyforma hosszú hangra osztunk fel. Számolni a következőképpen lehet: egy-két-há-két-két-há-há-két-há-négy-két-há (ez elég bugyután néz itt ki). Ha a triola érzete a kezünkben van, akkor léphetünk a következő szintre, el kell hagyni minden hármas csoportból a középsőt: egy-x-há-két-x-há-há-x-há-négy-x-há. Remélem a fejedben ez kezd összecsatolódni egy a sablonos blues hatású dallal.

A blues felett a szóló az egyik legegyszerűbb dolog a kezdeteknél, de ahhoz, hogy elismerjék az embert, az egyik legnehezebb kihívás, hogy ne sablon dolgokat játszunk. Kiválasztjuk az akkordmenetből az 1. akkordot. Erre felépítjük a moll pentaton skálát és hozzáadjuk a b5 hangot, így megkapunk egy 6 hangú skálát, ez a blues skála. Ezt ha unalmas blues gitárosok akarunk lenni (márpedig a kezdetek kezdetén azok akarunk), a fent említett akkordmenetre bárhol alkalmazhatjuk függetlenül attól, hogy éppen melyik akkordot játsszuk. A blues szépsége egyébként, hogy az összes létező hangot bele lehet játszani egy szólóba, mert elég nagy az akkordmenet és a stílus szabadságfoka.

Lehet ezt még folytatom, lehet egy teljesen külön szekciót indítok a bluesnak, mert ez a stílus áll az egyik legközelebb a szívemhez és mint mondtam fent, nagyon jó tanár a szólós iskolában.

Még egyszer isten hozott titeket újra itthon (bármilyen isten is a tiétek)!

Visszatértem, és minden megy a régiben

Kedves gyermekeim!

Minden úgy alakult, hogy én nem vagyok magam ura és szolgasorba taszított a tehetetlenség. Szóval semmi változás nincs, mindössze annyi hogy ez a blog mostantól folytatódni fog. Tessék elfelejteni az elmúlt időszak borzalmait és a hiányom által keletkezett űrt a lelketekben, ugyanis újra itt vagyok és újult erővel megyek a helynek szemben és próbálom megértetni veletek azt amit magam sem tudok (nem való nekem ez a bonyolult fogalmazás).
Ha a fenti sorokból egy szót sem értettél az esetlegesen nem a véletlen műve, ez a személyes varázsom.

Mindenkinek csókoltatom a kezeit!