Zeneelmélet #16 - Akkord Skálák Improvizációhoz

Egy kis jazz improvizációs alapozó tanfolyamot találtam a Berkeley-n (amerikai zenei egyetem), írok pár sort az eddig tapasztaltakról.

Improvizáció nagy részéhez létezik 10 skála, amivel a zeneszámok nagy részét le lehet fedni. Ha például egy szólót / dallamot kell írnunk, jó kiindulás alapot adhat ez az információ és csak a nagyon egzotikus váltásokra nem lesz jó a módszer. Természetesen 10 skála 12 hangnemben még így is 120 skála, de a gitár jó hangszer, mivel lehet betanult formákat csúsztatni.

Az első 7 skáláról már írtam, ugyanis ezek a dúr skála módja. Nem a megszokott sorrendben fogom felírni őket, mivel rá akarok mutatni valamire:

Líd      1--2--3-#4--5--6--7-
Ión      1--2--3--4--5--6--7-
Mixolíd  1--2--3--4--5--6-b7-
Dór      1--2-b3--4--5--6-b7-
Aeol     1--2-b3--4--5-b6-b7-
Fríg     1-b2-b3--4--5-b6-b7-
Lokriszi 1-b2-b3--4-b5-b6-b7-

Ha ebben a sorrendben írjuk fel őket, akkor minden alkalommal a következő skálát úgy kapjuk, hogy egy fél hanggal mélyítjük a megelőzőnek egyik fokát. Minél több hangot tolunk lefelé, annál sötétebb lesz a hangzása skálának, annál szomorúbb, félelmetesebb érzéseket lehet kelteni vele.

Ha egy dúr vagy dúr7 akkordra kell dallamot találni, akkor 2 választásunk van: Líd és Ión. A döntést úgy lehet legegyszerűbben meghozni, ha megnézzük, a zenében a 4 vagy #4 szerepel a szakasz környezetében a dallamban, illetve más akkordokban.

Ha domináns7 akkordunk van, akkor A mixolíd a választás ebből a listából. Mivel a domináns7es akkordok világa a legszerteágazóbb, ezért erre még kitérünk picit később.

Ha moll, illetve  moll7 akkordra kell írni, akkor két árulkodó jegyünk van: a 2 és a 6. Ha a zenei környezetben találunk 6-ot akkor Dór skálát kell használni, ha b6 van, akkor Aeol vagy Fríg. E kettő között pedig hasonló módon lehet dönteni a 2 vagy b2 keresésével.

Mivel a Lokriszi skála tartalmaz egy b5-öt, ezért szűkített akkordokra érdemes bevetni.

Eddig 10 skálából említettem 7-et, a maradék 3-at arra használjuk, hogy a különböző domináns7es akkordokat lefedjük vele:

Líd b7    1--2--3-#4--5--6-b7-
Alterált  1-b9-#9-3-#11-b13-b7-
Szűkített 1-b9-#9-3-#11-5-6-b7-

Itt kezd a legtöbb embernek elmenni az életkedve is, amikor már normál hangok nincsenek is a skálában, csak disszonánsak. A Líd b7 a három közül a legegyszerűbb eset. Akkor használjuk, ha a domináns akkordunkban, vagy közelében #4 illetve #11 található. Az alterált és a szűkített skálák akkor használatosak, amikor olyan akkordba futunk bele amit még kiolvasni is nehézkes (Ab7b9b13).

Ez a 10 skála, mint írtam, megoldja a gondjaink nagy részét, így megspóroljuk a harmonikus moll és melodikus moll módjait, a szimmetrikus skálákat stb...

Egyetlen fontos záró gondolat. Ha az egész dalunk egyetlen hangnemben íródott, akkor ennek a megközelítésnek nem sok értelme van. Ilyen esetben logikusabb a teljes nyakra a dúr skálát vizualizálni és az aktuális akkordunk skálahangjaira összpontosítva ezen a dúr skálán játszani.

Tudom, lehet most egy kicsit elszálltam és nagyon beleléptünk a sűrűjébe, de megpróbálom összekötni a pontokat idővel mindenkinek.

Műelemzés #3 - Beatles - I Saw Her Standing There

Mivel állítólag a Beatles változtatta meg a modern kori pop zenét, ezért elkezdtem belemászni a számaikba. Rögtön fennakadtam egy gyöngyszemen a legelső album legelső számán.

A dal szokásos Rock&Roll alapokon  nyugszik, azaz I7 - IV7 - V7 akkordmenet fut E-ben AABA struktúrában. Az A szekció első fele E7 - E7 - A7 - E7 - E7 - E7 - B7 - B7, teljesen normális. A második része pedig a következő: E7 - E7/G# - A7 - C - E7 - B7 - E7 - E7. Az E7/G# akkorddal semmi gond, a G# a terc hangja az E7-nek, csak ez került a basszusba. Ami nekem érdekességként hatott az a C akkord. Hogy fér bele egy E dúr számba egy C akkord. Az egyetlen közös pont a skálával, hogy a C terce egy E hang, a másik 2 hangja nem a skála része.

Nézzük meg a környező akkordokat:
A7 = A C# E G
C = C E G
E7 = E G# B D

Kicsit másképp leírva látszik, hogy merre változnak a harmónia menetben a hangok:

A 
C# --(fél hang le)--> C --(fél hang le)--> B
E  -(helyben marad)-> E -(helyben marad)-> E
G  -(helyben marad)-> G -(fél hang fel)--> G#
                                           D

Korábban írtam, hogy a zene törekszik a minél kisebb lépésekre a harmóniában, ami egy köztes skálán kívüli akkord közbeiktatásával szépen létre is jött. Arról persze nem megfeledkezve, hogy két szélső akkord között az árván maradt hangok kvint távolságban vannak egymástól, ami a legerősebb párhuzam. A C akkord egyébként az Em skálára épülő VI. akkord.

Összegezve ez egy példa volt, hogy IV7 - I7 blues/r&r-os átmeneteket hogyan lehet kicsit felturbózni. Visszaolvasni ajánlom a "Zeneelmélet #16 - Szűkített és bővített akkordok (1. rész)" bejegyzést, ami hasonló dolgokkal foglalkozik.

A kutyaütő

Ígérgetek, ígérgetek, de valójában én is csak egy csintalan, komisz kutyaütő vagyok és nem tartom be a szavam. A blog napi 10 megtekintést élvez ami végtelenszer több, mint amit valaha is vártam.

Jelenleg könyveket olvasok és ámuldozok a rengeteg furcsaságon, amit valaha ide írtam és átgondolom az életemet. Szerencsére vannak kedves ismerőseim akik hivatásos zenetanárnénik, vagy karmesterek, vagy zongoraművészek. Ezek az emberek mindig ámulnak, hogy mi a fenének tanulok én ennyi zeneelméletet, amennyit ők se. Viszont bátorítást és gyakorlati hasznot jobban ki tudok belőlük szedni (gond, hogy ilyenkor 3-4 üveg bor már van bennem és nem sokra emlékszem másnap).

Szeretnék a figyelmetekbe ajánlani egy-két könyvet, amit be lehet szerezni az enkór vagy a pájretbéj nevű antikváriumban. Az egyik Dr. Kesztler Lőrinc - Összhangzattan, a másik Mark Levine - The Jazz Theory Book című szerzeménye. Mindkettő ultraszáraz, olvashatatlanul nehéz és a zenének az eladhatatlan részével foglalkozik (komolyzene és jazz).

És most jön a kutyaütő ígérete: (saját projektem, de ha szükséges kiírom magamból) szeretném ezeket a könyveket az "eladható" zene világára levetíteni, mivel a legtöbb ember aki Britney vagy Pink alá zenét ír, azért képzett muzsikus és minden számba megpróbálnak valami emészthető, apró kis érdekességet becsempészni a megszokott I-IV-V akkordmenet mellé, hogy embernek érezzék ők is magukat. Fogyasztható komolyzene és jazz elmélet levetítve a tábortűzi akkordozásra.

Sajnos ügyelet, 8 órás igahúzás, lakásépítés és folytonos részegség mellett nem tudom ez hogy fog beleférni, de legrosszabb esetben 1 év múlva ide tévedek megint.

Zeneelmélet #16 - Szűkített és bővített akkordok (1. rész)

Üdvözlet újra az élők között.

Réges-régen írtam nektek utoljára, kezdjük el pótolni a dolgokat. Így 1-2 év magasságából visszaolvasva a blogot elég érthetetlen és keszekusza az egész. Ez továbbra se fog változni, tessék hozzászokni.

A hármashangzatok fejezetben megemlítettem nektek, hogy léteznek szűkített és bővített akkordok, de ha jól tudom semmit nem mondtam a használatukról. Az utóbbi időben elkezdtem belemélyedni a klasszikus harmóniavezetés rejtelmeibe és többször próbálok tanult komoly zenészekkel részegedni, hogy minden trükköt sikerüljön ellesni tőlük.

Fél mondatban a klasszikus zene, amit nem kifejezetten gitárra találtak ki azzal operál, hogy az akkordváltásokkor minél kisebb mozgás legyen a hangoknál (majd később erről részletesebben és pontosabban). Ebben tud nekünk segíteni a szűkített és bővített akkordok világa. Tételezzük fel, hogy az akkordmenetünkben a váltás I - IV között zajlik. Ezt C dúrban kifejezve C (C-E-G) és F akkord, hangok tekintetében pedig:

 C -- (nincs hangváltozás)  --> C
 E -- (fél hang távolság)   --> F
 G -- (egész hang távolság) --> A

A "nagy" távolságot itt a G --> A hangok jelentik, amit zenében esetleg úgy tudunk kompenzálni, hogy 2 lépésben tesszük meg: G --> G# --> A. Ekkor viszont köztes időben keletkezik egy disszonáns akkordunk, a C bővített (C-E-G#). Ez a disszonancia feszültséget kelt a zenében, amit az F akkord fog feloldani.

Következő posztra összébb szedem magam. Ez most így kicsit gagyi lett de tessék ennyivel beérni...

Zeneelmélet #15 - A blues

Az első poszt az univerzum utolsó évében!

Tudom már fejezetekkel ezelőtt illett volna megemlíteni a blues-t mert ugyebár mindenhol ott van és kicsit eltér az eddigi klasszikus elmélettől. Most jött el az ideje, háttérben szól egy kis SRV, szóval vágjunk bele.

A bluesról mindenki azt állítja, hogy érezni kell és nem lehet tanulni. Szerintem meg lehet tanulni érezni a bluest és ezzel ki is küszöböltük a kezdeti nehézségeket. A bluesról legtöbbünkben öregedő fekete bácsi jut eszünkbe aki egy padon boldogan danolászik bele a semmibe és elkönyveljük mint elmúlt korok elfeledett muzsikája (mint a jazz), pedig korántsem tűnt el, csak beépült a többi zenébe. A számomra hallgathatóbb pop zene fele blues alapokra épít.

De zeneelméletileg miről is van szó. A blues alapja egy I-IV-V akkordmenet, 12 ütemben, klasszikus értelemben shuffle (triolás) ritmusban, ahol a kis és nagytercek viaskodnak egymással. A klasszukis blues 7-es akkordokra épít, egy 12 ütemes blues általában a következőképpen épül fel: I7-I7-I7-I7-IV7-IV7-I7-I7-V7-IV7-I7-V7. Ebből az alapból lehet kiindulni és variálgatni a dolgot (a jazz-ben ezt felismerhetetlenségig tudják tenni).

A shuffle ritmus alapja a triola, azaz egy negyedet 3 egyforma hosszú hangra osztunk fel. Számolni a következőképpen lehet: egy-két-há-két-két-há-há-két-há-négy-két-há (ez elég bugyután néz itt ki). Ha a triola érzete a kezünkben van, akkor léphetünk a következő szintre, el kell hagyni minden hármas csoportból a középsőt: egy-x-há-két-x-há-há-x-há-négy-x-há. Remélem a fejedben ez kezd összecsatolódni egy a sablonos blues hatású dallal.

A blues felett a szóló az egyik legegyszerűbb dolog a kezdeteknél, de ahhoz, hogy elismerjék az embert, az egyik legnehezebb kihívás, hogy ne sablon dolgokat játszunk. Kiválasztjuk az akkordmenetből az 1. akkordot. Erre felépítjük a moll pentaton skálát és hozzáadjuk a b5 hangot, így megkapunk egy 6 hangú skálát, ez a blues skála. Ezt ha unalmas blues gitárosok akarunk lenni (márpedig a kezdetek kezdetén azok akarunk), a fent említett akkordmenetre bárhol alkalmazhatjuk függetlenül attól, hogy éppen melyik akkordot játsszuk. A blues szépsége egyébként, hogy az összes létező hangot bele lehet játszani egy szólóba, mert elég nagy az akkordmenet és a stílus szabadságfoka.

Lehet ezt még folytatom, lehet egy teljesen külön szekciót indítok a bluesnak, mert ez a stílus áll az egyik legközelebb a szívemhez és mint mondtam fent, nagyon jó tanár a szólós iskolában.

Még egyszer isten hozott titeket újra itthon (bármilyen isten is a tiétek)!

Visszatértem, és minden megy a régiben

Kedves gyermekeim!

Minden úgy alakult, hogy én nem vagyok magam ura és szolgasorba taszított a tehetetlenség. Szóval semmi változás nincs, mindössze annyi hogy ez a blog mostantól folytatódni fog. Tessék elfelejteni az elmúlt időszak borzalmait és a hiányom által keletkezett űrt a lelketekben, ugyanis újra itt vagyok és újult erővel megyek a helynek szemben és próbálom megértetni veletek azt amit magam sem tudok (nem való nekem ez a bonyolult fogalmazás).
Ha a fenti sorokból egy szót sem értettél az esetlegesen nem a véletlen műve, ez a személyes varázsom.

Mindenkinek csókoltatom a kezeit!

Vége a világnak!!!

Tudom hogy csak 1 év múlva lesz világvége, de most szeretném itt bejelenteni, hogy az oldal másol folytatja működését.

Úgy érzem kinőttem a blog struktúrát és visszaolvasva a posztjaimat kicsit káoszos a dolog.

Az új oldal neve GITÁROS és tessék megnézni. (a .tk domain szándékos merthát az oldal csóró szellemiségét tükrözi)

Bár még függően, hogy mikor kattintasz, elég béta kinézete lesz a dolognak, de a posztokat mind felvezettem oda is és remélhetőleg nem vesz rajtam erőt a lustaság és gyorsan megcsinálom a dolgot.

A váltás másik oka, hogy szeretnék wordpresst programozni és ez legjobb gyakorlás erre.

Akkor mégegyszer mondom: http://gitaros.tk <-- hajrá és köszönöm az itteni figyelmet.