Most, hogy rengeteg akkordot megtanultunk szépen együtt, itt az ideje, hogy kicsit belevágjunk az érdekesebb lecsóba. Mindeddig csak skálán belül dolgozgattunk jobbára, most viszont kicsit kimászkálunk a hatás kedvéért.
Mielőtt belevágok a másodlagos dominánsok (nem vagyok biztos, hogy magyarul is így hívják, de angolul secondary dominant) kusza rejtelmes világába, először tisztázni kellene, hogy mi is az a domináns. A domináns nem más, mint a skála 5. fokára épített akkord (mégpedig a 7-es fajtából). Mint tudjuk ez a következő formulával épül fel: 1-3-5-b7. A zenében ennek az akkordnak van egy olyan kellemes hatása, hogy visszahúzza a fület az alaphangra (tessék kipróbálni pl: D7 - G). Ez az elsődleges domináns hangzás. Mi ezt a tulajdonságot fogjuk megerőszakolni minden egyes hanghoz.
Mi történik, ha nekünk például egy II. akkordhoz szeretnénk odavonzani a fület? Lehetséges ez? Hát persze, hogy az, különben nem írogatnék. Vegyük a kedvelt C dúr skálánkat, mert ott tűnnek fel legegyszerűbben a nem oda illő dolgok. C dúrban a dominánsunk G7 (hangjai: G-B-D-F). Tehát a G7 visszahúzza a fülünket a C-re. Mi történik ha én a Dm akkordra akarom terelni a fület, ami a II. akkord C dúrban? Mindösszesen annyit kell tennem, hogy megkeresem a D dúr skálához tartozó dominánst, ami esetünkben A7 akkord (hangok: A-C#-E-G). Mint látható ezzel a mozzanattal kimásztunk a C dúr világból, mégis jól hangzik a dolog. Az A7 akkord felkészíti a fület a Dm érkezésére. Nem feltétlenül kell az A7 akkordot hosszan játszani (persze lehet), elég ha a Dm előtti ütem végére odajátsszuk.
Például: | C | C A7 | Dm | F G |
Természetesen minden akkordhoz létezik másodlagos domináns. A III. akkord C-ben Em, a hozzá tartozó másodlagos domináns B7 (hangok: B-D#-F#-A). A IV. akkord F, akozzá tartozó domináns C7 (hangok: C-E-G-Bb). És így tovább, a többit tessék kiszámolni.
Felvet ennek a használata egy problémát. Mit kezdjünk a váltásokkor szóló alatt? C-ben nem maradhatunk, mert a hangok nem fognak stimmelni. Az első reakció ilyenkor mindig az arpeggio skála, ha A7 akkord van feljegyezve, akkor az A7 arpeggioval nem tévedhet az ember fia. Másik megoldás a modális megközelítésben rejlik. Ha az ott egy skála 5. akkordja, akkor játszok rá mixolíd skálát, tehát A7-re rámegy az A mixolíd. Emellett lehet még a harmonikus és melodikus moll skála módjait is használni, de erről még nem beszéltem, addig tessék megjegyezni, hogy az ide is jó lesz.
Például nézzük meg a fenti akkordmenetet: a C - A7 - Dm váltást például meg lehet úszni egy ügyes kromatikus ötlettel is. A váltás előtt a C akkordra C hangot játszunk, az A7-re C#-et (ez a terc az akkordon, tehát része az arpeggio skálának) és a Dm-ra D hangot.
Mindezt a posztot azért osztottam meg veletek, mert mindenki kedvenc száma is ezt a gondolatmenetet követi a Dm - Bb - F - A7 akkordmenettel. Megfejtéseket várom, hogy mi ez (annyit segítek, hogy magyar, kortárs)
Asszem egyenlőre ennyi!