Zeneelmélet #16 - Akkord Skálák Improvizációhoz

Egy kis jazz improvizációs alapozó tanfolyamot találtam a Berkeley-n (amerikai zenei egyetem), írok pár sort az eddig tapasztaltakról.

Improvizáció nagy részéhez létezik 10 skála, amivel a zeneszámok nagy részét le lehet fedni. Ha például egy szólót / dallamot kell írnunk, jó kiindulás alapot adhat ez az információ és csak a nagyon egzotikus váltásokra nem lesz jó a módszer. Természetesen 10 skála 12 hangnemben még így is 120 skála, de a gitár jó hangszer, mivel lehet betanult formákat csúsztatni.

Az első 7 skáláról már írtam, ugyanis ezek a dúr skála módja. Nem a megszokott sorrendben fogom felírni őket, mivel rá akarok mutatni valamire:

Líd      1--2--3-#4--5--6--7-
Ión      1--2--3--4--5--6--7-
Mixolíd  1--2--3--4--5--6-b7-
Dór      1--2-b3--4--5--6-b7-
Aeol     1--2-b3--4--5-b6-b7-
Fríg     1-b2-b3--4--5-b6-b7-
Lokriszi 1-b2-b3--4-b5-b6-b7-

Ha ebben a sorrendben írjuk fel őket, akkor minden alkalommal a következő skálát úgy kapjuk, hogy egy fél hanggal mélyítjük a megelőzőnek egyik fokát. Minél több hangot tolunk lefelé, annál sötétebb lesz a hangzása skálának, annál szomorúbb, félelmetesebb érzéseket lehet kelteni vele.

Ha egy dúr vagy dúr7 akkordra kell dallamot találni, akkor 2 választásunk van: Líd és Ión. A döntést úgy lehet legegyszerűbben meghozni, ha megnézzük, a zenében a 4 vagy #4 szerepel a szakasz környezetében a dallamban, illetve más akkordokban.

Ha domináns7 akkordunk van, akkor A mixolíd a választás ebből a listából. Mivel a domináns7es akkordok világa a legszerteágazóbb, ezért erre még kitérünk picit később.

Ha moll, illetve  moll7 akkordra kell írni, akkor két árulkodó jegyünk van: a 2 és a 6. Ha a zenei környezetben találunk 6-ot akkor Dór skálát kell használni, ha b6 van, akkor Aeol vagy Fríg. E kettő között pedig hasonló módon lehet dönteni a 2 vagy b2 keresésével.

Mivel a Lokriszi skála tartalmaz egy b5-öt, ezért szűkített akkordokra érdemes bevetni.

Eddig 10 skálából említettem 7-et, a maradék 3-at arra használjuk, hogy a különböző domináns7es akkordokat lefedjük vele:

Líd b7    1--2--3-#4--5--6-b7-
Alterált  1-b9-#9-3-#11-b13-b7-
Szűkített 1-b9-#9-3-#11-5-6-b7-

Itt kezd a legtöbb embernek elmenni az életkedve is, amikor már normál hangok nincsenek is a skálában, csak disszonánsak. A Líd b7 a három közül a legegyszerűbb eset. Akkor használjuk, ha a domináns akkordunkban, vagy közelében #4 illetve #11 található. Az alterált és a szűkített skálák akkor használatosak, amikor olyan akkordba futunk bele amit még kiolvasni is nehézkes (Ab7b9b13).

Ez a 10 skála, mint írtam, megoldja a gondjaink nagy részét, így megspóroljuk a harmonikus moll és melodikus moll módjait, a szimmetrikus skálákat stb...

Egyetlen fontos záró gondolat. Ha az egész dalunk egyetlen hangnemben íródott, akkor ennek a megközelítésnek nem sok értelme van. Ilyen esetben logikusabb a teljes nyakra a dúr skálát vizualizálni és az aktuális akkordunk skálahangjaira összpontosítva ezen a dúr skálán játszani.

Tudom, lehet most egy kicsit elszálltam és nagyon beleléptünk a sűrűjébe, de megpróbálom összekötni a pontokat idővel mindenkinek.

Műelemzés #3 - Beatles - I Saw Her Standing There

Mivel állítólag a Beatles változtatta meg a modern kori pop zenét, ezért elkezdtem belemászni a számaikba. Rögtön fennakadtam egy gyöngyszemen a legelső album legelső számán.

A dal szokásos Rock&Roll alapokon  nyugszik, azaz I7 - IV7 - V7 akkordmenet fut E-ben AABA struktúrában. Az A szekció első fele E7 - E7 - A7 - E7 - E7 - E7 - B7 - B7, teljesen normális. A második része pedig a következő: E7 - E7/G# - A7 - C - E7 - B7 - E7 - E7. Az E7/G# akkorddal semmi gond, a G# a terc hangja az E7-nek, csak ez került a basszusba. Ami nekem érdekességként hatott az a C akkord. Hogy fér bele egy E dúr számba egy C akkord. Az egyetlen közös pont a skálával, hogy a C terce egy E hang, a másik 2 hangja nem a skála része.

Nézzük meg a környező akkordokat:
A7 = A C# E G
C = C E G
E7 = E G# B D

Kicsit másképp leírva látszik, hogy merre változnak a harmónia menetben a hangok:

A 
C# --(fél hang le)--> C --(fél hang le)--> B
E  -(helyben marad)-> E -(helyben marad)-> E
G  -(helyben marad)-> G -(fél hang fel)--> G#
                                           D

Korábban írtam, hogy a zene törekszik a minél kisebb lépésekre a harmóniában, ami egy köztes skálán kívüli akkord közbeiktatásával szépen létre is jött. Arról persze nem megfeledkezve, hogy két szélső akkord között az árván maradt hangok kvint távolságban vannak egymástól, ami a legerősebb párhuzam. A C akkord egyébként az Em skálára épülő VI. akkord.

Összegezve ez egy példa volt, hogy IV7 - I7 blues/r&r-os átmeneteket hogyan lehet kicsit felturbózni. Visszaolvasni ajánlom a "Zeneelmélet #16 - Szűkített és bővített akkordok (1. rész)" bejegyzést, ami hasonló dolgokkal foglalkozik.