Ígérgetek, ígérgetek, de valójában én is csak egy csintalan, komisz kutyaütő vagyok és nem tartom be a szavam. A blog napi 10 megtekintést élvez ami végtelenszer több, mint amit valaha is vártam.
Jelenleg könyveket olvasok és ámuldozok a rengeteg furcsaságon, amit valaha ide írtam és átgondolom az életemet. Szerencsére vannak kedves ismerőseim akik hivatásos zenetanárnénik, vagy karmesterek, vagy zongoraművészek. Ezek az emberek mindig ámulnak, hogy mi a fenének tanulok én ennyi zeneelméletet, amennyit ők se. Viszont bátorítást és gyakorlati hasznot jobban ki tudok belőlük szedni (gond, hogy ilyenkor 3-4 üveg bor már van bennem és nem sokra emlékszem másnap).
Szeretnék a figyelmetekbe ajánlani egy-két könyvet, amit be lehet szerezni az enkór vagy a pájretbéj nevű antikváriumban. Az egyik Dr. Kesztler Lőrinc - Összhangzattan, a másik Mark Levine - The Jazz Theory Book című szerzeménye. Mindkettő ultraszáraz, olvashatatlanul nehéz és a zenének az eladhatatlan részével foglalkozik (komolyzene és jazz).
És most jön a kutyaütő ígérete: (saját projektem, de ha szükséges kiírom magamból) szeretném ezeket a könyveket az "eladható" zene világára levetíteni, mivel a legtöbb ember aki Britney vagy Pink alá zenét ír, azért képzett muzsikus és minden számba megpróbálnak valami emészthető, apró kis érdekességet becsempészni a megszokott I-IV-V akkordmenet mellé, hogy embernek érezzék ők is magukat. Fogyasztható komolyzene és jazz elmélet levetítve a tábortűzi akkordozásra.
Sajnos ügyelet, 8 órás igahúzás, lakásépítés és folytonos részegség mellett nem tudom ez hogy fog beleférni, de legrosszabb esetben 1 év múlva ide tévedek megint.