Egy kis jazz improvizációs alapozó tanfolyamot találtam a Berkeley-n (amerikai zenei egyetem), írok pár sort az eddig tapasztaltakról.
Improvizáció nagy részéhez létezik 10 skála, amivel a zeneszámok nagy részét le lehet fedni. Ha például egy szólót / dallamot kell írnunk, jó kiindulás alapot adhat ez az információ és csak a nagyon egzotikus váltásokra nem lesz jó a módszer. Természetesen 10 skála 12 hangnemben még így is 120 skála, de a gitár jó hangszer, mivel lehet betanult formákat csúsztatni.
Az első 7 skáláról már írtam, ugyanis ezek a dúr skála módja. Nem a megszokott sorrendben fogom felírni őket, mivel rá akarok mutatni valamire:
Líd 1--2--3-#4--5--6--7-
Ión 1--2--3--4--5--6--7-
Mixolíd 1--2--3--4--5--6-b7-
Dór 1--2-b3--4--5--6-b7-
Aeol 1--2-b3--4--5-b6-b7-
Fríg 1-b2-b3--4--5-b6-b7-
Lokriszi 1-b2-b3--4-b5-b6-b7-
Ha ebben a sorrendben írjuk fel őket, akkor minden alkalommal a következő skálát úgy kapjuk, hogy egy fél hanggal mélyítjük a megelőzőnek egyik fokát. Minél több hangot tolunk lefelé, annál sötétebb lesz a hangzása skálának, annál szomorúbb, félelmetesebb érzéseket lehet kelteni vele.
Ha egy dúr vagy dúr7 akkordra kell dallamot találni, akkor 2 választásunk van: Líd és Ión. A döntést úgy lehet legegyszerűbben meghozni, ha megnézzük, a zenében a 4 vagy #4 szerepel a szakasz környezetében a dallamban, illetve más akkordokban.
Ha domináns7 akkordunk van, akkor A mixolíd a választás ebből a listából. Mivel a domináns7es akkordok világa a legszerteágazóbb, ezért erre még kitérünk picit később.
Ha moll, illetve moll7 akkordra kell írni, akkor két árulkodó jegyünk van: a 2 és a 6. Ha a zenei környezetben találunk 6-ot akkor Dór skálát kell használni, ha b6 van, akkor Aeol vagy Fríg. E kettő között pedig hasonló módon lehet dönteni a 2 vagy b2 keresésével.
Mivel a Lokriszi skála tartalmaz egy b5-öt, ezért szűkített akkordokra érdemes bevetni.
Eddig 10 skálából említettem 7-et, a maradék 3-at arra használjuk, hogy a különböző domináns7es akkordokat lefedjük vele:
Líd b7 1--2--3-#4--5--6-b7-
Alterált 1-b9-#9-3-#11-b13-b7-
Szűkített 1-b9-#9-3-#11-5-6-b7-
Itt kezd a legtöbb embernek elmenni az életkedve is, amikor már normál hangok nincsenek is a skálában, csak disszonánsak. A Líd b7 a három közül a legegyszerűbb eset. Akkor használjuk, ha a domináns akkordunkban, vagy közelében #4 illetve #11 található. Az alterált és a szűkített skálák akkor használatosak, amikor olyan akkordba futunk bele amit még kiolvasni is nehézkes (Ab7b9b13).
Ez a 10 skála, mint írtam, megoldja a gondjaink nagy részét, így megspóroljuk a harmonikus moll és melodikus moll módjait, a szimmetrikus skálákat stb...
Egyetlen fontos záró gondolat. Ha az egész dalunk egyetlen hangnemben íródott, akkor ennek a megközelítésnek nem sok értelme van. Ilyen esetben logikusabb a teljes nyakra a dúr skálát vizualizálni és az aktuális akkordunk skálahangjaira összpontosítva ezen a dúr skálán játszani.
Tudom, lehet most egy kicsit elszálltam és nagyon beleléptünk a sűrűjébe, de megpróbálom összekötni a pontokat idővel mindenkinek.
A módok ilyen sorrendbe tevese nagyon tetszik! Teljesen megy a pörihez meg a sörhöz meg akkor is ha a nevetes miatt egyik se akar lemenni
VálaszTörlésÜdv, ez is egy érdekes téma lenne:
VálaszTörléshttp://articles-ecl.jamplay.com/liepe/modal/ex3.gif
Nagyon király az oldal, csak így tovább :)
Kár, hogy a rögtönzéskor az eredeti dallam helyett a skálákkal babrálja meg a legtöbb jazzman a témát.
VálaszTörlés