No tehát az első szárnypróbálgatásokat tegyük kordába. Tegyük fel, hogy van egy 4/4-es ritmusod egy Am akkorddal. A szóló amit most fogunk összehozni bugyuta lesz és sokkolóan egyszerű, de iszonyatosan hasznos. Kezdd el hallgatni a zenekarodat és kezdd el számolni az ütemet: 1-2-3-4-1-2-3-4-1... Ha már benne van a fejedben a boogie, akkor a következő a feladat: Minden 1-re játszunk egy hangot, azaz amikor azt mondanád, hogy 1, akkor választassz egy véletlen hangot a pentaton skálából és lejátszod.
Két dolog fog ezzel fejlődni. Először is az egyszerűsége miatt könnyű lejátszani de ha jól csinálod megalapozhatja az ütemérzékedet. Másodszor pedig elkezded érezni, hogy melyik hangok stimmelnek nagyon, és melyik hangok akarnak elmozdulni. Elmozdulás alatt annyit értek, hogy a hang kívánja hogy egy másik hangot játssz utána.
/*SPOILER ALERT*/ Ha úgy hallod mint én akkor arra a következtetésre fog jutni, hogy az 1, 4 és 5 jól megtartja magát, a b3 és b7 pedig szívesen elmoccanna, ráadásul mindkettő az alaphang irányába. /*SPOILER ALERT*/
Ez arra a következtetésre juttathatja a kedves olvasót, hogy ezeket a hangokat ki lehet tartani és a mozgatósokat pedig annyira nem. Na ez igaz is meg nem is, ugyanis rengeteg kiváló gitáros ezt arra használja, hogy feszültséget keltsen a zenében, amit végül egy "jó" hang játszásával old fel.
Ha mindezzel megvagytok akkor a következő lépés, hogy ezeket az egy hangokat stilisztikai elemekkel látjátok el (természetesen nem megerőszakolva). Ilyen lehet például a hajlítás a következő skálahangra, a slide, vibrato, harmonikusok.
Na komoly(talan) szólózgatást nektek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése