Zeneelmélet #14 - A másodlagos domináns

Kattintottam 5-öt és teljesen más kinézete lett az oldalnak, remélem sokkal kevésbé olvasható így!

Most, hogy rengeteg akkordot megtanultunk szépen együtt, itt az ideje, hogy kicsit belevágjunk az érdekesebb lecsóba. Mindeddig csak skálán belül dolgozgattunk jobbára, most viszont kicsit kimászkálunk a hatás kedvéért.

Mielőtt belevágok a másodlagos dominánsok (nem vagyok biztos, hogy magyarul is így hívják, de angolul secondary dominant) kusza rejtelmes világába, először tisztázni kellene, hogy mi is az a domináns. A domináns nem más, mint a skála 5. fokára épített akkord (mégpedig a 7-es fajtából). Mint tudjuk ez a következő formulával épül fel: 1-3-5-b7. A zenében ennek az akkordnak van egy olyan kellemes hatása, hogy visszahúzza a fület az alaphangra (tessék kipróbálni pl: D7 - G). Ez az elsődleges domináns hangzás. Mi ezt a tulajdonságot fogjuk megerőszakolni minden egyes hanghoz.

Mi történik, ha nekünk például egy II. akkordhoz szeretnénk odavonzani a fület? Lehetséges ez? Hát persze, hogy az, különben nem írogatnék. Vegyük a kedvelt C dúr skálánkat, mert ott tűnnek fel legegyszerűbben a nem oda illő dolgok. C dúrban a dominánsunk G7 (hangjai: G-B-D-F). Tehát a G7 visszahúzza a fülünket a C-re. Mi történik ha én a Dm akkordra akarom terelni a fület, ami a II. akkord C dúrban? Mindösszesen annyit kell tennem, hogy megkeresem a D dúr skálához tartozó dominánst, ami esetünkben A7 akkord (hangok: A-C#-E-G). Mint látható ezzel a mozzanattal kimásztunk a C dúr világból, mégis jól hangzik a dolog. Az A7 akkord felkészíti a fület a Dm érkezésére. Nem feltétlenül kell az A7 akkordot hosszan játszani (persze lehet), elég ha a Dm előtti ütem végére odajátsszuk.

Például: | C | C A7 | Dm | F G |

Természetesen minden akkordhoz létezik másodlagos domináns. A III. akkord C-ben Em, a hozzá tartozó másodlagos domináns B7 (hangok: B-D#-F#-A). A IV. akkord F, akozzá tartozó domináns C7 (hangok: C-E-G-Bb). És így tovább, a többit tessék kiszámolni.

Felvet ennek a használata egy problémát. Mit kezdjünk a váltásokkor szóló alatt? C-ben nem maradhatunk, mert a hangok nem fognak stimmelni. Az első reakció ilyenkor mindig az arpeggio skála, ha A7 akkord van feljegyezve, akkor az A7 arpeggioval nem tévedhet az ember fia. Másik megoldás a modális megközelítésben rejlik. Ha az ott egy skála 5. akkordja, akkor játszok rá mixolíd skálát, tehát A7-re rámegy az A mixolíd. Emellett lehet még a harmonikus és melodikus moll skála módjait is használni, de erről még nem beszéltem, addig tessék megjegyezni, hogy az ide is jó lesz.

Például nézzük meg a fenti akkordmenetet: a C - A7 - Dm váltást például meg lehet úszni egy ügyes kromatikus ötlettel is. A váltás előtt a C akkordra C hangot játszunk, az A7-re C#-et (ez a terc az akkordon, tehát része az arpeggio skálának) és a Dm-ra D hangot.

Mindezt a posztot azért osztottam meg veletek, mert mindenki kedvenc száma is ezt a gondolatmenetet követi a Dm - Bb - F - A7 akkordmenettel. Megfejtéseket várom, hogy mi ez (annyit segítek, hogy magyar, kortárs)

Asszem egyenlőre ennyi!

Zeneelmélet #13 - További akkordok 2

Csináljuk!

Ezidáig leírtam, hogyan lehet szépen tercenként felépíteni az egyre jazzesebb akkordokat és elrontani velük a kőmetált. Most olyan akkordokkal szeretnék foglalkozni, amik nem feltétlenül az 1-3-5 alapstruktúrát követik.

Először is beszéljünk a sus (suspended - a magyar nevét nem találtam) akkordokról. Ezek az akkordok arra a gondolatra építenek, hogy nincs nekünk szükségünk a tercre az akkordban, ezzel feladva a dúr/moll tulajdonságot (ez ilyen esetekben a dallamkörnyezetből derülhet ki). Kétféle sus akkord van mivel a tercből két irányba léphetünk.

Ha a terc helyett az egyel alatta levő hangot játsszuk, akkor sus2 akkordról beszélünk (gyors magyar referencia pl. az isten háta mögött - és c. számának bevezető riffje csak sus2 akkordokat tartalmaz). Ennek az akkordnak a képlete 1-2-5, illetve 1-5-9. Érdemes a szekundot magasabb hangnak választani, mert mélyen nagyon búgó és zavaros hangja van az alaphang mellett játszva.

A másik lehetőségünk a felfelé lépés, azaz a tercet a kvarttal helyettesítjük. Így a képet 1-4-5-re módosul.

A sus hangzás egyébként jó kiegészítője a rendes dúr vagy moll hangzásnak. Például ki ne hallotta volna a következő dallamot (Dsus4 D Dsus2 D):

e-3-2-0-2

B-3-3-3-3

G-2-2-2-2

D-0-0-0-0

Ezzel arra akarok kilyukadni, hogy tök jól lehet ezeket használni díszítgetésre, ha oda vissza váltogatunk pl. a dúr és a sus2 hangzás között a ritmuspengetés közben.

Még gyorsan megemlítek számomra egy kevésbé hasznos, de létező akkordot, a 6-os akkordot. Ennek annyi a lényege, hogy az 1-3-5 felé felpakoljuk a 6-ot is, így megkapva az 1-3-5-6 képletet. Valahol valaki mondta nekem annó, hogy ezt például arra lehet használni, ha egy dal végén valami befejezetlenséget akarunk érzékeltetni. Például C -F -G típusú akkordmenetet C-vel zárnál le de ha C6-al (lefogva pl: x35555) zárod (kitartod az akkordot), akkor az egy furcsa, boldog, sejtelemes, jövőbe tekintő hangulatot ad (hú de túl sok itt a jelző).

Bónuszként pedig itt van a Hendrix-akkord, amit mindenkire rábízok, hogy illessze be valahova a repertoárjába, ha még nincs benne: 1-b3-3-(5)-7. Lefogva pedig pl. E-ben: 07678x.

Puszika ti kis cukikák!

Modalitás #7 - Aeol

De rég jártam a saját blogomon (de azért ne gondoljátok, hogy van életem)!

No ezt a mókát rövidre fogom, mert misem egyszerűbb, mint a mi 6. módunk. Ez ugyanis maga a moll skála, amiről ha minden igaz már írtam. Szóval tessék elolvasni azt a posztot.

Mindemellett a legnagyobb probléma a moll skálával, hogy kiszámítható és nekem túlzottan klasszikus beütést keltet, ezért nem szeretem. Ha mégis moll mellett döntünk, akkor érdemes belemélyedni a harmonikus / melodikus moll tanulmányainkba, amit majd később gondolom leírok ha eljön az idő.

Mindenesetre ha az akkordmenetedben moll vagy moll7-es család egyik akkordja következik, akkor meg lehet próbálni dolgozni vele.

És végezetül köszönöm, hogy 1 év és kb 1 hónap után megkaptam az első megjegyzésemet a blogra. Ezek szerint a google végre beindexelte a megtalálhatatlan nevű blogomat. Terjesszétek az igét, mert ha többen írogatnak, hogy mekkora faszságokat tudok én itt összehordani, annál jobban okosodom én is és annál összefogottabb és használhatóbb lesz ez a blog is.

Zeneelmélet #12 - További akkordok

Fűnyíró fasza lett, le is toltam a kertet!

További akkordok néven a különböző színezésekről szeretnék beszélni. Lehet kettészedem ezt a posztot, még egyenlőre nem tudom.

Kezdjük a diaton akkordok építgetésével. Mint azt már tudhatjátok hármashangzatokként és négyeshangzatokként felépítettünk egymásra helyezett tercekből szépséges akkordokat. Ezt a tercelést folytathatjuk tovább, azaz eddigi 7es akkordjainkra felteszünk egy tercet és 9es akkordokat kapunk. Namármost itt már rengeteg a variáns ezért skálában kell számolni, illetve attól függően, hogy az adott akkordunk a dúr alapskálához képest melyik funkciót tölti be (ez alatt azt értem, hogy I, II, III, IV, V, VI, vagy VII akkord).

Először is tisztázzuk, hogy mi az a 9-es akkord, mivel diaton skála 7 hangból áll, akkor honnan szedem a 9. hangot. Misem egyszerűbb, feljeb megyek 2-vel, amivel a skála 2. hangját kapom meg az oktáv felett. A 9 az én értelmezésemben azt próbálja meg belesulykolni az emberbe, hogy az a hang már az oktáv felett van.

A funkció betöltéséről pedig egy példát szeretnék hozni. Tegyük fel hogy mi egy moll9es akkordot hozunk létre a II akkord felé C dúr alapskáláról. Tehát a végeredményünk Dm9 lesz, amit tartalmazza az alaphangot, a kis tercet, (a kvintet), a szeptimet és az oktáv felett a nagy szekundot (azaz D - F - (A) - C - E). A kvint azért került zárójelbe, mert ha túlzottan sok hangot fogunk le akkor az lesz az első hang amit kigyomlálunk, mivel semmit nem tesz az akkord milyenségéhez.
Visszatérve a funkcióra, ha ez az akkord egy skála III akkordja lenne, akkor a tetejére nagy szekund helyett kicsi kerülne és teljesen megváltoztatná az akkord hangzását.

Ugyanezen az elven lehetséges 11-es és 13-as akkordokat létrehozni. Mindig egyel több építőelem kerül bele az akkordba. Természetesen ilyenkor már több hang is elhagyható az akkord elejéről. Ami fontos az a terc és a szeptim amit érdemes megtartani.

Inkább egy következő posztban folytatom a több, kevésbé tradicionálisan felépülő de amúgy király akkorddal.

Most elszaladok virágért, majd jövök!

Modalitás #6 - Mixolíd

No még egy gyors poszt aztán fűnyírószerelés!

A mixolíd mód mondhatni az egyik leghasznosabb mód a 7 közül. Dúr alapú mód és moll7-est tartalmaz, melynek értelmében tökéletes jelöltje a domináns7-es akkordoknak. Bárhol a zenében látsz egy 7es akkordot, arra ráerőszakolható a mixolíd, tehát a blues imádja, a másodlagos dominánsok imádják, az akkordmenet kvintje meg egyenesen él hal érte.

A skála szerkezete pedig a következő:
egész - egész - fél - egész - egész - fél - egész
Tekinthetjük ezt úgy is mint az eredeti dúr skálánk, ahol a szeptim fél hanggal lejjebb van.
C dúrhoz tartozó mixolíd skála a G mixolíd:
G (egész) A (egész) B (fél) C (egész) D (egész) E (fél) F (egész) G

A többit rátok bízom, megyek, vár a fűnyíró!

Technika #4 - Economy Picking

Sajnos semmi értelmes magyar fordítást nem sikerült kiötölni erre, fogadjátok el ezt most így ahogy van!

Az economy picking egy alternativa a le-fel pengetésre (alternate picking), melynek segítségével ugyanannyi hangot sokkal kevesebb mozgással tudunk kipengetni. A technika akkor láttatja magát, amikor húrt szeretnénk váltani, ugyanis 1 húron ez a technika visszafejlődik le-fel pengetéssé. Húrváltáskor beszéltem már arról, hogy van kívül és belül pengetés, most ezeket fogjuk kiküszöbölni.

Az economy picking használatakor húrváltáskor lehetőség szerint mindkét húrt egy irányba kell pengetni. Ezt úgy értem, hogy ha például mélyebb húrok felé mozdulunk el akkor a kiinduló húron felfelé pengetjük az utolsót és a célhúron felfelé pengetjük az elsőt. Másik irányba értelemszerűen fordítva van a dolog. Természetesen string skipping technikánál nem túl jól használható ez az egész.

Személyes véleményem szerint én akkor szoktam ezt használni, ha A pontból B-be egy skálán feldarálom magamat minden szekvencia nélkül. Például vegyük a 3 hang / húros modális skálákat. A mély E húron pengetünk le-fel-le, majd ugrunk az A húrra le-fel-le és így egészen a magas E húrig (vagy ameddig tetszik).

Ennek a technikának a másik véglete lesz a sweep picking ha minden húron csak egyetlen hangunk van, úgy is nézhetjük, hogy ez átmenet a sweep és az alternate picking között.

Növesszetek sörhasat!

Zeneelmélet #11 - Arpeggio

Az előbb használtam ezt a szót, úgy érzem tisztázni kell a mögöttes tartalmat!

Az arpeggio sajnos a 80as évek metálja óta egyet jelent a borzasztóan gyors pengetést elősegítő sweep picking technikával, pedig a kettő dolog ég és föld.

Az apreggio egy skála, definíció szerint az akkord hangok egyesével lejátszva. Korábban megmutattam, hogyan lehet akkordokat hangokból formálni, hogy felépítjük a dúr vagy moll skálánk minden páratlanadik fokát (1-3-5(-7)). Az arpeggio skála ezeknek a hangoknak az ismétlése több oktávon keresztül. Illetve a különbség, hogy míg az akkordban teljesen mindegy az egyes elemek sorrendje, itt mindenképpen folyamatosan követik a hangok egymást (1-3-5-1-3-5-1-3-5...). Egy példával illusztrálva a problémát például a Cm7 arpeggio a következő hangokat tartalamazza: C (alaphang) Eb (kisterc) G (kvint) Bb (kisszeptim). A skála tehát ezt a négy hangot használja fel, ebből kell dallamot kicsikarni. És mindemellett ha egy Cm7 akkordra szólózunk ezzel, akkor nagyon melodikus lesz a szólónk (persze hosszútávon unalmas is). A Cm7 arpeggio felfektetve a gitár nyakára:

A nagy keveredést a fent említett fogalmak között az okozza, hogy ezek a típusú skálát nagyon jól fekszenek a sweep picking technikára, mivel egy fekvésben jobbára húronként 1 (max. 2) hangunk van. Így a két fogalom az idők folyamán összeolvadt, de természetesen az arpeggiokkal sokkal többet lehet kezdeni, mint fel-le rohangálni velük a nyakon függőlegesen, mint Malmsteen mester teszi ezt oly tökéletesen.

Remélem sokatmondó és hasznos voltam ismételten!